Nem logikus, nem is racionális, de pontosan olyan mélyen belénk ivódott, mint a saját anyanyelvünk. A pénzhez való viszonyunk ugyanis ritkán a saját tapasztalatunkból épül fel elsőként, hanem azokból a mondatokból, amelyeket gyerekként hallottunk konyhaasztal mellett, sötét lépcsőházakban vagy éppen akkor, amikor azt hitték, nem figyelünk.
A nagyszülők generációja háborúkat, hiányt, államosításokat és inflációkat élt túl, és ez a tapasztalat nem múlt el velük együtt, hanem tovább öröklődött, csak már nem szavakban, hanem szorongásban.
1. „Mindent meg kell enni, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb…”
Ez a mondat nem az éhségről szól, hanem a bizonytalanságról. Aki átélte, hogy egyik napról a másikra eltűnt a bolt polcairól a liszt vagy a cukor, az nem tud úgy nézni egy tányér ételre, hogy ne a hiány árnyékában lássa. Ez a félelem aztán úgy szivárog át a következő generációkba, hogy már nem is az étel a téma, hanem az általános készenlét: soha nem elég, ami most van, mindig kell még, mindig félre kell tenni, mindig biztosítani kell magad egy olyan katasztrófa ellen, amely talán soha nem jön el. Olvass még a témában
Aki ezt hallotta gyerekként, felnőttként gyakran képtelen élvezni a bőséget, mert a teste és az idegrendszere még mindig a hiányra van hangolva, függetlenül attól, mennyi van a számláján.
A test megjegyzi a hiányt akkor is, ha az elme már bőségben él.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
