Veled is előfordult már, hogy túl sokat adtál egy férfinak, aki nem érdemelte meg?
Elvárás
„Nő vagy, tudnod kellett volna, hogy éhesen fogok megérkezni a munkából.” Ezt az a férfi mondta, aki már az első randin közölte, hogy nem akar semmi komolyat. Én ezt elfogadtam és úgy voltam vele, hogy belefér egy „barátság extrákkal”, amíg nem találok magamnak valakit. Hetente egyszer-kétszer találkoztunk, általában én mentem hozzá, de ezen alkalommal nálam voltunk. A mondata után értetlenül ráztam a fejem, mint aki rosszul hall és megkérdeztem: „Úgy gondolod, hogy nekem ebéddel kellett volna várnom téged? A te etetésed már az én felelősségem? Ne haragudj, de te mikor fogadtál engem főtt étellel vagy kínáltál meg bármivel is?!” Nem mondott semmit – mert erre nem is lehetett mondani semmit -, én pedig közöltem vele, hogy részemről ennyi volt, ne keressen többet.
Erőfeszítés
Bevásároltam, leszerveztem neki orvosi időpontot, megvettem az anyáknapi ajándékot az anyjának, teljes erőbedobással voltam jelen a kapcsolatban. Amikor leesett, hogy én gyakorlatilag feleség-szerepet töltök be az életében, de ő arra nem hajlandó hetek óta, hogy felfúrjon nekem egy polcot, én is visszavettem kicsit. Sosem felejtem el az arcát, amikor először fogadtam smink nélkül, pizsamában. Addig mindig teljes puccba vágtam magam, amikor feljött. Amint ugyanannyi energiát tettem a kapcsolatba, mint ő – tehát semmit – hamar lelépett.
Olvass még a témában
Szomorú statisztika: a nők kétharmada állítja, önmagával élvezi a legjobban a szexet
„Ha visszapörgethetném az időt…” – Párkapcsolati malőrök évek távlatából
„Nagyszüleim már egy szemforgatásból megértik egymást.” – 10 jel, hogy már ősidők óta házasok vagytok
Nehéz elhinni, de van 7 dolog, amit nem szeretnek a férfiak a hálószobában
Főállás
Rájöttem, hogy olyan privilégiumokat adok az illetőnek, mintha a férjem lenne, pedig még a barátomnak sem nagyon mondhattam. Én minél inkább kitettem a lelkem, ő annál inkább alulteljesített és vett mindent természetesnek. Amikor végre tisztán láttam eldöntöttem, hogy nem leszek főállású nő egy részmunkaidős kapcsolatban.
Kényelem
Három hónapja jöttünk össze és arra mentem haza, hogy a srác hisztizik, hogy elfogyott nálam a gyümölcsjoghurt. A gyümölcsjoghurt, amit én nem szeretek, de három hónapja folyamatosan vásároltam, mert tudtam, hogy ő szereti és mindig evett nálam amikor feljött. Én a kakaót szeretem, de csak a járásunk első két hetében ittam nála. Vett egy dobozzal amikor összejöttünk, de az már rég elfogyott és ő nem vett újat. Három hónap alatt eljutottunk oda, hogy ő már sokkal kevesebbet tett bele a kapcsolatba, mint én és annyira elkényelmesedett, hogy ennek ellenére jogosnak érezte, hogy ő hisztizhet azért, amiért nem vettem neki joghurtot.
A masszázs
Amikor megismerkedtünk azt mondta, „őrülten zűrös” időszakát éli és most egyszerűen nincs ideje egy rendes párkapcsolatra. Elhittem, amikor azt mondta, hogy nem akar elveszíteni és egy kis időt és türelmet kért, amíg rendeződik az élete. Beleegyeztem és elfogadtam, hogy hetente egyszer-kétszer tud csak felszaladni hozzám. Aztán egy idő után észbe kaptam, hogy normális vagyok én?! Ez az ember megérkezik hozzám, félórát áll a zuhany alatt, kizabálja a hűtőmet, hátmasszázst kér, szexelünk, majd eltűnik napokra. Ő nem volt hajlandó elkötelezni magát mellettem, de elvárt mindent, ami egy komoly kapcsolatban elvárható.
Marketing
PR szakember vagyok és hamar rájöttem, hogy amit az elején kaptam, az a marketing időszak volt. Elvitt ide, elvitt oda, étteremben ettünk és programokra jártunk: minden találkozás egy kaland volt. Persze én megértem, hogy ez nem fog menni évekig, de a váltás nagyon éles volt. Gyakorlatilag a pasi pár hónap után teljesen benyomta a féket, amint nyeregben érezte magát. Nem mentünk sehova, az én főztömet ettük, szinte hozzám költözött, de már egy szál virágot sem hozott soha. Végül megmondtam neki, hogy én ennél többet érdemlek és kitettem a szűrét.
