Pálfordulás
Viktor olyan szerelmem volt, aki mellett igazi senkinek éreztem magam. Ő mindent jobban tudott nálam, minden téren ledorongolt napi szinten. Meggyőződése volt, hogy ő jobban főz, mint én és sokkal műveltebb is. Munkájában sikeresebbnek tartotta magát és természetesen a humora is jobb volt.
Őt – meggyőződése szerint – jobban szerette a családja, mint engem az enyém és angolul is jobban tudott nálam, annak ellenére, hogy csak makogott, ha külföldiekkel kellett beszélnie. A lényeg az volt, hogy ő az élet minden terén felsőbbrendűnek tartotta magát, én marha meg meghunyászkodtam, mert valami érthetetlen oknál fogva fülig szerelmes voltam belé.
Két év után szakítottunk, amikor az önbizalmam már a földig taposta és évekkel később futottam vele össze újra egy közös barátunk esküvőjén. A menyasszonyával volt és ugyanannál az asztalnál ültünk, így páholyból nézhettem, hogy milyen ember lett az én egykor nárcisztikus exem. Leste a lány minden kívánságát. Mindenben igazat adott neki – nem hittem a fülemnek – és a szám is tátva maradt, amikor azonnal szaladt neki koktélért, mint valami inas. Olvass még a témában
„Drágám, nem fázol? Jóllaktál, hozzak valamit?” A barátnőm rámszólt, hogy ne bámuljam már őket, de szürreális volt az egész, komolyan azt hittem, hogy az ufók elvitték ezt az embert és átprogramozták az agyát. Amikor ezt szalonspiccesen említettem a vőlegénynek a táncparketten, ő – szintén részegen – azt mondta, hogy csak annyi történt, hogy Viktor talált magának egy nőt, aki „tudja kezelni.”
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
