A túlélés kulcsa a farkasgénekben rejlik?
A vizsgált „falusi kutyák”, vagyis az emberek környezetében, de nem háziasítva élő ebek szintén hordoztak magukban farkas DNS-t. Ennek oka nemcsak a puszta genetikai sodródásban rejlik: a kutatók szerint néhány, a (farkastól származó) szaglásért felelős gén kifejezetten sokat segíthetett ezeknek a kutyáknak a túlélésben, tehát konkrét evolúciós előnyt jelenthetett, így az egyedfejlődés során is fennmaradt.
További érdekesség, hogy a fajtaleírások között is kirajzolódik egy minta: azok a fajták, amelyek nem vagy alig hordoznak farkas eredetet, gyakran szerepelnek barátságos, könnyen tanítható, játékos címkék mellett. Ellenben a több farkas DNS-sel rendelkező kutyafajtákat gyakran függetlennek, méltóságteljesnek vagy idegenekkel szemben bizalmatlannak írják le. Egyelőre nem bizonyított, hogy a farkasgének okozzák-e ezeket a különbségeket, de arra ismét rávilágítanak, hogy nem szerencsés pusztán küllem alapján kiválasztani a házi kedvenceinket.
