Egy párkapcsolat sokszor úgy jelenik meg a külvilág felé, mint egyfajta „végállomás”: a cél, amit mind el akarunk érni, és ha elértük, rendben is vagyunk. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb. Vannak nők, akik miközben kívülről stabil, működő kapcsolatban élnek, belül időnként mégis irigykedve néznek azokra a barátnőikre, akik egyedülállók.
Nem azért, mert ne szeretnék a párjukat, hanem mert az egyedüllét bizonyos szabadságai és könnyedségei néha vonzóbbnak tűnnek, mint a mindennapi kompromisszumok.
„Hiányzik, hogy csak magamért feleljek” – Anna, 32 éves
Anna öt éve él párkapcsolatban, együtt is laknak a párjával. A kapcsolat stabil, szeretetteljes, mégis vannak pillanatok, amikor elgondolkodik azon, milyen lehetne újra egyedül élni. Olvass még a témában
Egyedi, kézműves ajándékokat adni idén karácsonykor is tökéletes választás – interjú a Meska egyik alapítójával
„Összeszorítom a fogamat…” – 3 jel a testemtől, amit évekig ignoráltam és komoly árat fizettem érte
„Nem a feleségemmel akarom leélni az életem” Történetek nagy felismerésekről
Mikor van rendben kizárni valakit a baráti körből? Én ekkor tettem meg
„Nem arról van szó, hogy nem szeretem őt. Inkább arról, hogy néha hiányzik az a fajta csend, amikor csak az én ritmusom számít. Hogy nem kell egyeztetni arról, mikor eszünk, mikor megyünk el valahova, vagy mit nézünk este.”
Anna szerint ezek apróságnak tűnnek, de hosszú távon fárasztóvá válhatnak.
„Amikor a barátnőim mesélik, hogy hazamennek, és azt csinálnak, amit akarnak, néha irigylem ezt a könnyedséget. Nem kell alkalmazkodniuk senkihez, és ez valahol felszabadító.”
Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy a kapcsolat biztonsága fontos számára.
„Nem akarom elhagyni a páromat, csak néha eljátszom a gondolattal, milyen lenne újra csak magamra figyelni.”
