Temetetlen múlt
Természetesen nem lehet – és nem is szabad – a múltat figyelmen kívül hagyni. Sem sajátunkat, sem a ,,célszemélyét”. A múlt egyetlen egy esetben fontos: ha nincs lezárva, vagy fizikailag, vagy érzelmileg. A múlt hibái akkor vannak lezárva, ha tanult az illető a hibákból – ami nem dühöt, haragot, bosszúvágyat jelent.
Az igazság az, hogy a harag jobban összeköt két embert, mint a szeretet, mert a szeretet a személyes kontaktus alkalmával ápolható leginkább, míg a haragot az ember szívesebben dédelgeti, növeszti. Érdemes ilyenkor elgondolkozni, hogy valójában kire vagyunk haragosak – mivel az ember a legnehezebben saját magának bocsájt meg.
