🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
Szülői hibák, amik csak gerjesztik a testvérek közötti féltékenységet:
Mindig a kisebbik gyereknek (vagy a lánynak) adunk igazat: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kisebbik gyerek védtelen a nagyobbal szemben, neki van szüksége a támogatásra, a védelemre. Ez persze nem mindig igaz, sőt, ha a kisebbik gyerek pontosan tisztában van ezzel a feltételezéssel, akkor nagyon hamar megtanulja a saját hasznára fordítani azt. Így van akkor is, ha az egyik gyermekünk lány. A kislányok már 4-5 éves korában tudják, hogy törékeny kis virágszálak, szemben az erős, folyton csak verekedni és birkózni vágyó fiúkkal. A konfliktusok megoldása csak az állatvilágban dől el erőnléti alapon, nekünk kifinomultabbak az eszközeink.
Annak adunk igazat, aki jobban sír: ha csak fél füllel halljuk a gyerekek vitáját, netán csak a végén kapcsolódunk be az elfajuló veszekedésbe, akkor a helyzet mielőbbi tisztázása miatt előfordul, hogy azonnal a síró (vagy a hangosabban síró) gyerek javára döntünk, ahelyett, hogy előbb érdeklődnénk a részletek felől.
A szülők ellentétes álláspontja: a testvérek közötti konfliktusok megoldásakor lényeges, hogy a két szülő azonos véleményen legyen. Nincs annál nyomasztóbb, mint a mikor a két kisember közötti veszekedés arra ösztönöz két felnőtt embert is, hogy veszekedjenek. Ez minden, csak nem megoldás. Ha lehet, akkor egyszerre csak az apa vagy az anya próbálja meg oldani a helyzetet, a másik fél maradjon csendes megfigyelő akkor is, ha ő az adott helyzetben mást mondana. Ezt majd utólag megbeszélik négyszemközt.
Amikor a szülő „fentről” tesz igazságot: az elmúlt évtizedekben szerencsére teret veszített az autokrata stílusú gyermeknevelés. Az „azért, mert én vagyok az anyád” vagy az „amíg az én kenyeremet eszed, addig az van, ami én mondok” kijelentések helyett egymás kölcsönös megértése a cél. A szülő a gyermek szemében automatikusan egy magasabb rendű személy, nem kell ezt még fitogtatni is. A gyermeki jellemfejlődés is eredményesebb, ha a pozitív pszichológia eszközeit vetjük be, ha tud a szülő bocsánatot kérni, megköszönni, értékelni dolgokat.
A testi kontaktus hiánya vagy nem egyenlő aránya: a gyermekek esetében különös jelentőséggel bír az érintés, a simogatás, az ölelés, a játékos birkózás. A szeretet, a támogatás kifejezésére akár szavak helyett is használhatóak ezek, a gyerek azonnal értelmezni tudja. Sokszor kiderül, hogy a testvérek közötti féltékenykedés abból ered, hogy egyikük jobban igényli a simogatást mint a másik, bújósabb, kezdeményezőbb, s ezt látva a másik elhanyagoltnak érzi magát. Tudatosan kell törekednie a szülőnek, hogy az érintés lehetősége mindkét gyerek számára korlátlan legyen, akár egyszerre is.
A majd kinövik-elmélet: sok szülő abban a hitben él, hogy a testvérféltékenység kisebb korban egy természetes dolog, ami majd idővel enyhül, elmúlik. Persze bosszantja őket, de a „hagyjátok már abba” felszólításon kívül nem mutatnak lehetőséget a bonyodalmak tisztázására, nem kérdezik meg, mi a baj, mi lehet a probléma lelki háttere, miért ismétlődik meg mindig ugyanaz a szituáció. A testvérféltékenység, ha nem oldják, nem múlik el, legfeljebb átalakul. Idővel kevésbé lesz hangos és látványos, de még mélyebb sebeket képes okozni. Sokszor egész életünkben, kapcsolatainkban, történelmünkben, politikai viszonyainkban ugyanúgy tetten érhető, mint a gyermekszoba szőnyegén.
