Annak függvényében, hogy hány éves, és milyen vérmérsékletű gyerkőcről van szó, egyesek a legjobb formájukat hozzák -, nehogy kevesebb szeretetet és dicséretet kapjanak -, mások „élő” felkiáltójelként viselkednek, produkálják magukat, azt üzenve: „Figyeljetek rám”! Ha a korkülönbség csekély, a nagy testvér elkezdheti utánozni a kisbabát, jelezve, hogy (legalább) ugyanannyi figyelemre számít, mint amennyit a csöppség kap. Rosszabb esetben elfojtja féltékenységét, ekkor testi tünetek is megjelenhetnek, vagy teret enged haragjának.
Mi a megoldás?
Egyszerűen beszélgess vele! Mi, felnőttek is akkor nyugszunk meg, akkor szabadulunk meg a félelemtől, és nyerjük vissza magabiztosságunkat, ha módunkban áll ismereteket szerezni az előttünk álló helyzetekről, és van időnk felkészülni azokra. Biztosítsd ennek lehetőségét gyermeked számára is! Nem könnyű a feladat, ha nagyon kicsi a korkülönbség, azonban ha legalább 2-3 évvel idősebb a nővérke vagy a bátyus, akkor már sok mindent megért.
Mesélj róla Olvass még a témában
Amint túl vagy az első trimeszteren, mondd el, hogy hamarosan megérkezik a kistestvére, akivel később majd nagyokat fog játszani, nevetni. Mindenképpen Tőled tudja ezt meg, máskülönben meginoghat a beléd vetett bizalma. Mesélj neki arról, hogyan fejlődik majd a baba a pocakodban -, ha a „nagy” testvér már tud olvasni, akkor ezt tárgyaló, gyerekeknek szóló könyveket is nézegethettek -, és arról is, mi történik, miután megszületik.