Egyes gyerekek legszívesebben el sem távolodnak a biztonságot jelentő anyai ölből, mások egy teljesen idegen környezetben is azonnal feltalálják magukat. Mindenki tudja, hogy vannak szégyenlősebb és bátrabb gyerekek, és ezzel nincs is semmi baj – de vajon min múlik, hogy milyen lesz a gyermek személyisége?
Már egészen kicsi korban sejteni lehet, ki lesz a leghangosabb az oviban
Kutatások hosszú sorának eredményei azt sugallják, hogy a temperamentum – vagyis az ember saját reakciómódja az érzelmi környezetére – először 4 hónapos csecsemőkben azonosítható.
Ezt úgy mérik, hogy megmutatnak a csecsemőknek néhány egyszerű játékot, például egy tárgyat, amiről sok játékállat lóg le, és figyelik, hogyan reagálnak. Az egyszerű teszt utánkövetése elég markánsan jelezte, hogy azok a gyerekek, akik a lógó játékokra erős érzelmi reakcióval, látható emocionális túlterheltséggel reagáltak, nagyobb eséllyel váltak szégyenlőssé és félénkké, amikor idősebbek lettek.
A kutatók szerint azok a gyerekek, akik a környezet mindenféle változására érzékenyen reagáltak, és akár egy rutin esemény, például az ajtócsengő vagy egy pelenkacsere is felzaklatta őket, valószínűbb, hogy zárkózottabb gyerekek lesznek, míg azok, akik pozitívan vagy semlegesen reagáltak ezekre a változásokra, óvodás korban nagyobb eséllyel lettek szociálisak, könnyen barátkozóak.
Egy másik vizsgálat arra jutott, hogy a szégyenlős és a szociálisabb óvodás korú gyerekek közötti különbség biológiai úton is megragadható: a 2014-es Barker, Reeb-Sutherland, és Fox-kutatás azt vélelmezi, hogy a szégyenlősségnek biológiai alapjai vannak, és már egészen korai életkorban tetten érhető.
Akkor a környezet nem is számít?
Bár a kutatók egyetértenek abban, hogy a temperamentum bizonyos mértékig velünk születik, azt is gondolják, hogy a környezet nagy mértékben alakítja ezt. Fontosnak tartják megjegyezni azt is, hogy nincs semmi baj azzal, ha egy gyerek szégyenlősebb: vannak, akiknek kell néhány perc, míg feloldódnak, és utána kapcsolódnak be a játékba, ez pedig nem hátrány vagy negatív tulajdonság, egyszerűen nekik ilyen a személyiségük.
Aggodalomra legfeljebb az extrém érzékeny csecsemők szüleinek van oka: egy vizsgálat szerint az újszülöttek 10-15%-a extrém érzékenyen reagál a külvilág változásaira, és még hosszabb idő alatt sem tud feloldódni olyanok körében sem, akiket egyébként ismer.
A vizsgálatok szerint az ennyire érzékeny gyermekek esetében nagyobb (40%) lehet az esélye annak, hogy később akár szorongás is kialakul náluk.
Mit tehetsz te?
A tudomány álláspontja szerint a legjobb, ha nem kezdesz el te is szorongani: egy érzékeny, a gyermekét támogató, a rémült gyermeket megnyugtató, bátorító, és nem nyomasztó anya jelenléte látványosan csökkenti annak az esélyét, hogy a gyerekből később szorongó válik. Ha azt tanulja meg, hogy a számára biztonságot jelentő ember bármikor elérhető, amikor csak szüksége van rá, sokkal bátrabban indul majd el felfedezni a világot – a maga tempójában, úgy, ahogyan az az ő személyiségének a legjobban megfelel.
Szülőként a te feladatod, hogy támogasd ebben, bármilyen temperamentumot örökölt is, hiszen zárkózottabb vagy szociális – mindez semmit nem befolyásol azon, hogy mennyire okos, szeretni való, jó lelkű és boldog felnőtt lesz majd belőle.