Turing már akkor megjósolta, hogy a következő évtizedekben ez egyre gyakoribbá válik. Nem is kellett sokáig várnia, az 1960-as évekre az MIT professzora, Joseph Weizenbaum bemutatta a világnak Elizát, az első chatbotot, amely a modern mesterséges intelligencia előfutáraként működött és amelyet egy pszichoterapeuta utánzására programoztak. Turing kérdése pedig ma aktuálisabb, mint valaha.
Egy olyan technológiai fordulóponthoz érkeztünk, ahol a fejlődés olyan gyors, hogy a megfelelő védőkorlátokat még ki sem találták, miközben a mesterséges intelligencia már most is életünk számos pontjára kiterjeszti befolyását. De vajon hasznunkra válhat-e ez a fejlődés az egyik legérzékenyebb területen, a mentális egészség világában? Íme a válasz!
Az AI, mint digitális terapeuta – áldás vagy illúzió?
Az utóbbi években megjelentek olyan chatbotok, amelyek mentális támogatást ígérnek a felhasználóknak, néhányat pszichológusokkal közösen fejlesztettek, másokat kizárólag algoritmusok hajtanak. Ezek az applikációk gyakran 0–24 órás elérhetőséggel kecsegtetnek, nem ítélkeznek, és azonnali válaszokat adnak. A fentiek pedig olyan funkciók, amelyek elsőre nagyon csábítóak lehetnek egy szorongó vagy depresszióval küzdő ember számára. Olvass még a témában
Az olyan AI-asszisztensek, mint a Woebot vagy a Wysa, már több millió felhasználóhoz jutottak el, és kognitív viselkedésterápia technikákat alkalmaznak. Egyes tanulmányok szerint valóban képesek rövid távon enyhíteni a felhasználók tüneteit, különösen, ha azok nem tudnak vagy nem mernek valódi terapeutához fordulni. De mi a helyzet a hosszú távú hatásokkal?
Egy algoritmus soha nem fogja igazán megérteni, amit érzel, csak adatokat dolgoz fel, sablonok alapján reagál, és nem képes empátiára úgy, ahogy egy ember.
