Ha feltesszük ezt a kérdést, szinte mindenki azt válaszolja, hogy ő bizony jó munkatárs. Ám ha mindenki jó munkatárs, akkor hol vannak azok, akik megkeserítik a többiek életét?
A legfontosabb szavak: elnézést és bocsánat
Tévedni mindenki szokott. Viszont a munkahelyen nem illik tévedni, hiszen azzal vagy munkakörünk lesz veszélyben, vagy munkatársaink munkáját nehezítjük meg.
Így, gyarló ember lévén, mindenki beleesik abba a hibába, hogy nem ismeri el azt, ha hibázik. Elnézést kérni a figyelmetlenségből adódó hibákért szükséges, ami mindenkivel előfordul.
Bocsánatot viszont akkor kell kérni, amikor – hogy hibázásunkat eltussoljuk – emberileg is hibáztunk, például, letagadtuk hibánkat, ezzel pedig mást hoztunk kellemetlen helyzetbe.
Óvatosan a kritikákkal!
Az egyik legfontosabb, hogy a munkatársak jól tudjanak kommunikálni.
Ennek feltétele, hogy értsék az együtt dolgozók egymást, a bizonyos szavak mögötti tartalmat, mely az egyéni árnyaltság miatt minden embernek mást és mást jelent.
Kritikát csak egymás szemébe szabad mondani, méghozzá úgy, hogy annak más ne legyen fültanúja, hiszen nem a másik sárba döngölése a cél, hanem a jobbítás szándéka.
Éppen ezért, ha gond támad, azt nem szabad dédelgetni, elég csak átgondolni jogosságát. Ha jogos, akkor kedvesen, egyértelműen kell azt tálalni – négyszemközt.
Humor és jókedv
Lehet viccelődni, „egymás vérét szívni” a munkahelyen, de oda kell figyelni, mert van olyan határ, amit átlépni már csak a barátok között szokás.
Az idősebb munkatárssal is lehet közvetlen, nagyon közeli a viszony, de nem árt, ha tudjuk, a generációs probléma itt is jelen van.
Oda kell figyelni a vaskos poénoknál a korra, a nemre, és az egyéni érzékenységre is.
A jókedv elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy munkahely jól működjön. A munkahely nem népszerűségi verseny, nem stand-up.
Tehát a mosoly, a kedvesség, egy kis csoki, tea sokkal többre visz, mint a „lebratyizós jópofaság”.
Versengeni, de hogyan?
A kérdés inkább az, hogy versengés közben meddig megy el az ember.
Lehet csoportosítani a kollégákat, lehet klikkesedni. Ám nem érdemes.
A munkahelyen azért kell jól teljesíteni, hogy a munkahely kitermelje fizetésünket, így a cég megmaradjon hosszútávon – ami nekünk biztos, kiszámítható megélhetést tud nyújtani.
A csapatmunka az egyik legfontosabb munkahely fenntartó, hiszen a csapat minden tagja egy cél érdekében tevékenykedik.
Tehát munkahelyen versengeni csak addig szabad, míg az nem megy a megélhetés, a munkahely, a munkatársak rovására.
Speciális versengés: nemek harca
Ez történhet azonos neműek között, és különböző neműek között is. Mindenképp kényes kérdés, hiszen ha különböző neműek között történik a harc, akkor az már szinte küldetés, misszió, a nemek harca, nem személyes, egy az egy ellen küzdelem.
Azonos neműek között akkor szokott ez a harc kitörni, ha, van ellenkező nemű kolléga is a közelben. Éppen ezért ez inkább egy közönség előtti, „produkáljuk magunkat” viselkedési forma.
Inkább nőkre jellemző, hogy a végletekig fajul, hiszen nagyon hamar átcsap a „ki a jobb, vonzóbb nő” nevű játékba, ami gyilkos dolog egy munkahelyen, mivel komolyan megmérgezi a légkört. Általában mindkét „harcos” bele szokott bukni a versengésbe.
Az ember aktív életének egyharmadát, de inkább attól többet, a munkahelyén tölt el. Egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan érzi magát ott, mert egy hosszútávon fennálló, rögzült probléma, rossz hangulat, stressz akár beteggé is teheti a dolgozókat. Tehát legalább annyira fontos a munkahelyi légkör, a munkatársak hangulata, mint otthon, a család tagjainak hangulata.
