A mai világban gyakorlattá vált, hogy ami elromlik vagy megkopik, ahelyett egyszerűen újat veszünk. Pedig a javított tárgyak egyesek szerint a lelkünkre is jó hatással lehetnek.
A kintsugi ősi japán művészetétől (a törött kerámia látható javítása, általában aranyporral) az olyan új innovációkig, mint Peter Marigold FORMcardja (a bioplasztik olvasztható, gyúrható formája, amellyel gyorsan javítható minden, a lapáttól a lámpaernyőig), a javítás mindenféle módszere és megközelítése megtalálható az Eternally Yours című kiállításon. A londoni Somerset House-ban a „gondozásnak, javításnak és gyógyításnak” szentelt tárlaton lehet megismerni ezekkel a különleges tárgyakkal.
A kiállítás középpontjában a Beasley Brothers’ Repair Shop áll, a Carl Clerkin tervező által létrehozott pop-up. Ez a régi East End-i javítóműhelyek mintájára készült,célja, hogy megjavítsa, amit csak bevisznek. A kiállítás ideje alatt ez a „műhely” vendégül látta a kidobott tárgyakkal dolgozó művészek forgószínpadát, akik hol gyönyörű, hol funkcionális darabokká alakították őket.
A javítás japán művészete
A javításnak, mint művészeti formának ősi hagyománya van Japánban. A hibák elrejtése helyett itt ugyanis aranyporral emelik ki az egykor törött cseréptárgyak összeillesztéseit.
Azok, akik a javítás művészetét ültetik át a londonihoz hasonló Repair Shopon keresztül rohanó világunkba, azt mondják, a dolgok újjászületése gyakran a tárgyak tulajdonosainak is segít az újrakezdésben. Nem ritka, hogy az emberek elsírják magukat, amikor az ismét funkciónáló használati tárgyat a kezükbe veszik.
Éppen ezért nem is mindig cél, hogy a javítás elfedje az egykori hibát, vagy azt, hogy a tárgyon dolgoztak már – hiszen maga a gyógyulás is nyomot hagyhat.
Érdekes kiállítás megjavított tárgyakból
Mind az Eternally Yours, mind a javítást bemutató legérdekesebb műalkotások nagy része nem hajlandó elfedni a bennük rejlő változásokat és munkát. Louise Bourgeois későbbi éveiben olyan eltorzult szövetfigurákra összpontosított, amelyek varratai még mindig láthatóak. Gyakran az öltések vastagok és dudorosak voltak, mint a hegek.
„Mindig is lenyűgözött a tű varázslatos ereje” – mondta egyszer. „A tűt arra használjuk, hogy helyrehozzuk a sérüléseket. Ez a megbocsátás igénye.” Bourgeois esetében a kár, amelyre utalt, a fiatalkorára tekeredett vissza. Egy hűtlen apára, és egy anyára, aki meghalt, amikor a lánya még csak húszéves volt.
A javítás nyelve gyakran kötődik az érzelmi vagy pszichés sérülések gondolatához, és a gondoskodás cselekedeteihez, amelyek megvédhetnek valakit ettől a fájdalomtól.
Jacqueline Rose brit feminista tudós az Anyák című könyvében egy lehetetlen anyai feladatról ír. Arról az elvárásról, hogy az anyának „meg kell javítania a világot és biztonságossá kell tennie”. Ebben Adrienne Rich amerikai költőt idézi, aki 1976-ban megjelent, Conditions for Work című esszéjében így ír: The Common World of Women (A nők közös világa) című írásában a nők „a világ védelmének, megőrzésének, megjavításának” tevékenységét végzik – „egy megkopott és elkopott családi élet láthatatlan szövésébe” kezdenek. Ebben az értelemben a látható varrási vonalak, a ragasztások vagy toldások lehetnek a törődés, az igyekezet, egy lehetetlen feladat feletti fáradhatatlan próbálkozás lenyomatai is. Ezért pedig nem érezhetünk mást, csak hálát és áhitatot.