Mindig reménykedem
Amikor eljön a szeptember, már tudom, hogy novemberig nincs megállás, folyamatosan futunk, hogy odaérjünk valahova: suliba, edzésre, orvoshoz, állatorvoshoz, bevásárolni, stb. De én mindig reménykedem. Abban bízom, hogy majd az épp aktuális tanév jobb lesz. Eddig még nem jött el az a felszabadult iskolakezdés, amit az álmaimban elképzeltem. Talán majd jövőre… ja, nem!
A nagyobbik lányom akkor megy középiskolába. Vajon felveszik? Hogy tud majd beilleszkedni. Mi lesz vele? És velem? Mi lesz velünk? Azt hiszem, nem gondolok most erre! Ezt a tanévkezdést éljük túl valahogy…
