Szívfájdítóan szép lelet: csörgőjével együtt temették el a babát 2500 évvel ezelőtt

Egy ásatási helyszín a történészeknek és régészeknek mindig érdekes kincseket rejt, de a talált tárgyak, maradványok nem egyszer a laikusok számára is izgalmasak lehetnek. Lengyelországban most egy olyan temetkezési helyet tártak fel, ami több ezer egykor itt élt telepes földi maradványait rejti, mintegy 150 tömegsírban. A leletek között pedig néhány egészen szívfájdító emlék is előkerült.

Hajók a túlvilágra

A késő bronzkori lausitzi kultúra tagjai szerte európában elhamvasztották halottaikat, majd a hamvak egy részét istennek ajánlották, a többit pedig urnába tették. Az urnák ezek után sírokba kerültek, és ha egy sír megtelt, az urnákat betemették.

Ezekre az urnákra úgy tekintettek, mint hajókra, amelyek az elhunyt lelkét a másvilágra viszi – magyarázzák a régészek.

„Ha ugyanazon család tagjai haltak meg, mielőtt egy sírt befedtek volna, akkor az ő maradványaik egymás közelébe kerültek, vagyis az a szokás, hogy az egymáshoz közel állók végső nyughelyükön is egymás közelébe kerüljenek, ekkor is ugyanúgy élt, mint napjainkban.”

– mondta el az ástatást vezető régész, Marcin Krzepkowski

Ajándék a gyerekeknek

A leletek azt mutatják, hogy szokás volt a halottak mellé ajándékokat, kedvenc tárgyaikat elhelyezni, és néhány ilyen, most előkerült tárgy szívfájdító tragédiáról árulkodik: ahogy minden temetőben, itt is nyugszanak egészen apró gyermekek is, legalábbis a régészek erre következtetnek a tárgyak között talált csörgőből, a madár alakú fogantyúval díszített kanálból, és a kis dobozkából, ami egy apró madárformájú játékot rejtett.

Természetesen nem csak a csecsemők urnái mellé tettek ajándékokat, egy sarlót, egy borotvát és gazdagon díszített edényeket is találtak. A motívumokból, amelyek magukat az urnákat díszítik, a régészek úgy vélik, hogy az itt élő emberek elsősorban mezőgazdaságból, valamint szarvasmarha- és kecsketenyésztésből élhettek.

Urnák, madár alakú urna

Mit tudunk a lausitzi kultúráról?

A lausitzi kultúra a Kr.e. 1200 és Kr.e. 800 közötti időszakban virágzott Közép-Kelet Európában, és elsősorban a temetkezési szokásaik miatt maradtak fent róluk adataink. Arról, hogy melyik etnikumhoz tartozott maga a kultúra, illetve az urnamezős temetkezés, nincs tudomásunk, annyi azonban bizonyos, hogy nagyon ritka volt a mai értelemben vett hagyományos temetés, a halottakat szinte mindig elhamvasztották.

A temetkezési szokások alapján úgy tűnik, hogy a kultúrában nagyon erős volt a család összetartó ereje, ezt mutatja, hogy az egy időben elhunyt családtagokat egymás közelében helyezték végső nyugalomra, illetve hogy a hitük szerint bekövetkező útra, és túlvilági életre ajándékokkal látták el a szeretteiket.

Sokat elárul a kultúráról az is, hogy az egészen apró gyermekeknek is voltak személyes tárgyaik, játékaik, amelyeket a tragikusan korán bekövetkezett halál esetén a picikkel együtt temettek el.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!