A Kanári-szigetekhez tartozó kis területen, La Gomera-ban létezik egy ősi fütyülő nyelv, ami egyszer már majdnem kihalt, most azonban ismét az érdeklődés középpontjába került.
Barranco de Ávalo zord vízmosásai között két helyi 12 éves gyerek gyakorolja Silbo Gomeróját, a helyi fütyülő nyelvet – írja a BBC riportja. A cikk arról is beszámol, hogy a sípoló hangot a táj még sokáig visszhangozta.
A két fiút a a 70 éves nyugdíjas tanár, Eugenio Darias kísérte, akinek nagyapja korábban ugyanazon a területen élt és dolgozott. Elmesélte, hogy a fiúk fütyülő beszélgetése egykor úgy működött, mint ma az sms-ezés, vagy a gyerekek által maguk között használt szleng. A hangsúly inkább a hat megkülönböztető hangon volt, amelyek La Gomera védett fütyülő nyelvét alkotják.
Bár igaz, hogy a legtöbb hasonló korú gyermek talán szívesebben mélyed el a telefonjában, a kis szigeten azért igyekeznek más alternatívát is kínálni. Dariasnak köszönhetően a fenyegetett nyelv 1999 óta kötelező iskolai tantárgy – és majdnem mind a 22 000 lakos érti ezt az anyanyelve, a kanári spanyol mellett.
Több helyen is léteznek hasonló nyelvek
Francisca Gonzalez Santana helyi újságíró szerint a sípoló nyelvek különböző formákban akár 70 helyen is léteznek. „Törökországban például a fütyülés 500 évvel ezelőtt kezdődött az Oszmán Birodalom idején” – mondta. „Ezután terjedt el a Fekete-tenger minden régiójára; és Mexikóban még mindig találunk fütyülve kommunikálókat.”
A Silbo Gomero, amely az egyik legtöbbet tanulmányozott fütyülő nyelv, és amelyet az UNESCO 2009-ben hivatalosan szellemi kulturális örökségnek nyilvánított, hat sűrített hangot használ a kommunikációhoz. Két különböző fütty helyettesíti az öt spanyol magánhangzót, míg mindössze négy a 22 mássalhangzót.
Hangutánzás füttyökkel
A fütyülők megnyújtják vagy lerövidítik a hangokat, hogy utánozzák a szavakat. A tapasztalt fütyülők különböző ujjmódszereket is használnak. Gyakran csak a fütty „akcentusa” alapján tudják megmondani, ki üzen, de a legtöbb fütyülő bemutatkozik, és a címzett nevét is elfütyüli. Amikor megértették az üzenetet, visszasípolják, hogy „bueno bueno”. Röviden és egyszerűen.
A Silbo Gomero kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszottak a helyi terepviszonyok, a magas csúcsok és mély szakadékok. Ezek lehetővé tették a helyiek számára, hogy éles, messze szálló hanggal kommunikáljanak, amely akár több kilométerre is elhallatszik. A szakadékok tetejéről a helyiek eseményeket hirdették, állatállomány áthozását kérték, fegyelmeztettek a közelgő veszélyre, vagy akár egy családtag halálát is bejelentették.
Az ötvenes években a Silbo Gomerót olyan sokan használták, hogy gyakran sorban álltak a gazdák, akik arra vártak, hogy utasításokat küldjenek a völgyekben. „Nehéz terepen kellett dolgozni – senki sem akart fel- meg lemászni a szakadékba, hogy üzenetet továbbítson. Emiatt egyszerre sok fütyülő beszélgetés zajlott, és várnunk kell a sorunkra” – mondta Darias a BBC-nek.
A modern technológia aztán lassan kiszorította a mindennapi használatból a füttyögést. A lelkes helyi tanár törekvéseinek hála a különleges nyelvet és hagyományt sikerült megmenteni. A BBC által megkérdezett gyerekek pedig azt mondták: ők nem ijednek meg, ha lemerül a telefonjuk. Egyszerűen csak átváltanak füttyögésre.