Van egy sziget, ahol fütyülve beszélnek

Van egy sziget, ahol fütyülve beszélnek

Címlap / Kikapcsolódás / Utazás / Van egy sziget, ahol fütyülve beszélnek

Barranco de Ávalo zord vízmosásai között két helyi 12 éves gyerek gyakorolja Silbo Gomeróját, a helyi fütyülő nyelvet – írja a BBC riportja. A cikk arról is beszámol, hogy a sípoló hangot a táj még sokáig visszhangozta.

A két fiút a a 70 éves nyugdíjas tanár, Eugenio Darias kísérte, akinek nagyapja korábban ugyanazon a területen élt és dolgozott. Elmesélte, hogy a fiúk fütyülő beszélgetése egykor úgy működött, mint ma az sms-ezés, vagy a gyerekek által maguk között használt szleng. A hangsúly inkább a hat megkülönböztető hangon volt, amelyek La Gomera védett fütyülő nyelvét alkotják.

Bár igaz, hogy a legtöbb hasonló korú gyermek talán szívesebben mélyed el a telefonjában, a kis szigeten azért igyekeznek más alternatívát is kínálni. Dariasnak köszönhetően a fenyegetett nyelv 1999 óta kötelező iskolai tantárgy – és majdnem mind a 22 000 lakos érti ezt az anyanyelve, a kanári spanyol mellett.

Fütyülő nyelv a Kanári-szigeteken
Violin/depositphotos.com

Több helyen is léteznek hasonló nyelvek

Francisca Gonzalez Santana helyi újságíró szerint a sípoló nyelvek különböző formákban akár 70 helyen is léteznek. „Törökországban például a fütyülés 500 évvel ezelőtt kezdődött az Oszmán Birodalom idején” – mondta. „Ezután terjedt el a Fekete-tenger minden régiójára; és Mexikóban még mindig találunk fütyülve kommunikálókat.”

A Silbo Gomero, amely az egyik legtöbbet tanulmányozott fütyülő nyelv, és amelyet az UNESCO 2009-ben hivatalosan szellemi kulturális örökségnek nyilvánított, hat sűrített hangot használ a kommunikációhoz. Két különböző fütty helyettesíti az öt spanyol magánhangzót, míg mindössze négy a 22 mássalhangzót.

Hangutánzás füttyökkel

A fütyülők megnyújtják vagy lerövidítik a hangokat, hogy utánozzák a szavakat. A tapasztalt fütyülők különböző ujjmódszereket is használnak. Gyakran csak a fütty “akcentusa” alapján tudják megmondani, ki üzen, de a legtöbb fütyülő bemutatkozik, és a címzett nevét is elfütyüli. Amikor megértették az üzenetet, visszasípolják, hogy “bueno bueno”. Röviden és egyszerűen.

A Silbo Gomero kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszottak a helyi terepviszonyok, a magas csúcsok és mély szakadékok. Ezek lehetővé tették a helyiek számára, hogy éles, messze szálló hanggal kommunikáljanak, amely akár több kilométerre is elhallatszik. A szakadékok tetejéről a helyiek eseményeket hirdették, állatállomány áthozását kérték, fegyelmeztettek a közelgő veszélyre, vagy akár egy családtag halálát is bejelentették. 

Az ötvenes években a Silbo Gomerót olyan sokan használták, hogy gyakran sorban álltak a gazdák, akik arra vártak, hogy utasításokat küldjenek a völgyekben. „Nehéz terepen kellett dolgozni – senki sem akart fel- meg lemászni a szakadékba, hogy üzenetet továbbítson. Emiatt egyszerre sok fütyülő beszélgetés zajlott, és várnunk kell a sorunkra” – mondta Darias a BBC-nek.

A modern technológia aztán lassan kiszorította a mindennapi használatból a füttyögést. A lelkes helyi tanár törekvéseinek hála a különleges nyelvet és hagyományt sikerült megmenteni. A BBC által megkérdezett gyerekek pedig azt mondták: ők nem ijednek meg, ha lemerül a telefonjuk. Egyszerűen csak átváltanak füttyögésre.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást