Nekem az őszinteség segített
Sokáig próbáltam kifogásokat gyártani: „elfelejtettem”, „nem volt időm”, „mostanában nagyon elfoglalt voltam”. De ezek a magyarázatok mindig üresnek tűntek, és nem adtak valódi feloldást. Ráadásul tudtam róluk, hogy nem igazak.
Végül egyszerűen elmondtam a barátaimnak az igazat: néha a saját mentális egészségem áll az útjában annak, hogy elérhető legyek. Nem azért nem írok, mert nem szeretem őket, hanem mert időnként szükségem van a pihenésre, hogy újra önmagam lehessek.
Meglepett, mennyire megértően reagáltak. Nem követeltek magyarázkodást, nem sértődtek meg. Egyszerűen elfogadták, hogy ez az én működésem része. És ami a legszebb: amikor visszatértem, mindig ugyanazzal a szeretettel fogadtak. Nem lett kevesebb a barátságunk, sőt, erősebbé vált, mert teret engedtünk az őszinteségnek. Olvass még a témában
Az, hogy a barátaim nem neheztelnek rám, óriási terhet vesz le a vállamról. Már nem érzem azt, hogy minden üzenet azonnali választ igényel. Tudom, hogy fontos vagyok számukra akkor is, ha néha eltűnök egy kicsit. Ez a biztonságérzet pedig segít abban, hogy könnyebben nyissak feléjük, amikor újra van energiám kapcsolódni.
És ez talán a legfontosabb tanulság: a valódi barátság nem az üzenetváltások számán, hanem a kölcsönös megértésen és elfogadáson múlik. És én vagyok olyan szerencsés, hogy olyan emberek vesznek körül, akik képesek erre.
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
