Az, hogy a barátaim nem neheztelnek rám, óriási terhet vesz le a vállamról. Már nem érzem azt, hogy minden üzenet azonnali választ igényel. Tudom, hogy fontos vagyok számukra akkor is, ha néha eltűnök egy kicsit. Ez a biztonságérzet pedig segít abban, hogy könnyebben nyissak feléjük, amikor újra van energiám kapcsolódni.
És ez talán a legfontosabb tanulság: a valódi barátság nem az üzenetváltások számán, hanem a kölcsönös megértésen és elfogadáson múlik. És én vagyok olyan szerencsés, hogy olyan emberek vesznek körül, akik képesek erre.
