Olyan ez, mintha valaki imádna futni, de ha naponta maratont kellene lefutnia, előbb-utóbb nem bírna több lépést tenni – még akkor sem, ha a futás örömöt ad neki.
Nekem az őszinteség segített
Sokáig próbáltam kifogásokat gyártani: „elfelejtettem”, „nem volt időm”, „mostanában nagyon elfoglalt voltam”. De ezek a magyarázatok mindig üresnek tűntek, és nem adtak valódi feloldást. Ráadásul tudtam róluk, hogy nem igazak.
Végül egyszerűen elmondtam a barátaimnak az igazat: néha a saját mentális egészségem áll az útjában annak, hogy elérhető legyek. Nem azért nem írok, mert nem szeretem őket, hanem mert időnként szükségem van a pihenésre, hogy újra önmagam lehessek. Olvass még a témában
Meglepett, mennyire megértően reagáltak. Nem követeltek magyarázkodást, nem sértődtek meg. Egyszerűen elfogadták, hogy ez az én működésem része. És ami a legszebb: amikor visszatértem, mindig ugyanazzal a szeretettel fogadtak. Nem lett kevesebb a barátságunk, sőt, erősebbé vált, mert teret engedtünk az őszinteségnek.
