Egyszer rászántam három hónapot egy zárkózott lányra – jó volt, szép volt, elég volt
Talán 24 körül lehettem, mikor megismerkedtem egy 20 éves, csinos, barna hajú lánnyal, nevezzük őt Annának. Egy házibulin találkoztunk először, ahol kicsit be volt csiccsentve, így jobban elengedte magát, már-már lazának tűnt. Nagyon jól elbeszélgettünk, aztán az este végén megbeszéltem vele egy randit.
A két nappal későbbi találkozón már teljesen más arcát mutatta a leányzó, zavarban volt, pironkodott, a hangját alig hallatta. Ennek ellenére ostrom alá vettem, és nagyjából két hét elteltével elcsattant az első csók is. Mint később kiderült, teljesen tapasztalatlan volt minden tekintetben, és elképesztően nehéz volt bármiféle komolyabb információhoz hozzájutni, ami vele kapcsolatos. Olvass még a témában
„Már az ajtót sem merik kinyitni” – A modern feminizmus összezavarta a férfiakat és mindannyian isszuk a levét
Ezért ne teregesd ki az otthoni szennyest másoknak
„Nem tragédia, hanem természetes szelekció” – Nők gondolatai a „férfi magány világjárványról”
„Minden nap beszéltünk, mégsem engem választott” – érzelmi intimitás elkötelezettség nélkül
Nem tudom miért küzdöttem három hónapig, valószínűleg azért, mert nagyon tetszett, és kíváncsi voltam a kincsre, amit a mélyben sejteni véltem. Úgy éreztem, hogy ha kitartó vagyok, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, majd megnyílik, és kiderül, hogy egy csiszolatlan gyémántra leltem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
