Félelem az ismeretlentől
A mi kapcsolatunk szinte álomszerűen indult. Mindketten imádtuk az utazást, és minden szabadidőnket arra fordítottuk, hogy újabb és újabb helyeket fedezzünk fel közösen. Ez volt a közös nyelvünk, és úgy éreztük, megtaláltuk a közös hullámhosszot. De ismeretlen okból kifolyólag a párom egyre inkább visszavonult a hétköznapok szürkeségébe, és bezárkózott a saját világába a könyveivel és virtuális világával. Az élő, kalandos kapcsolattartásunk helyét átette az otthoni lét, ami egy idő után inkább nyomasztóvá, mintsem izgalmassá vált számomra.
Az utolsó csepp az volt, amikor egy különleges túrára szervezkedtem, de ő egyszerűen elutasította, mondván, nincs kedve részt venni rajta. Akkor döbbentem rá, hogy bár úgy éreztem, egy hajóban evezünk, valójában ő már előre eldöntött, hogy más irányba kanyarodik, én pedig még mindig egyedül ülök a tutaj tetején.
