Amikor azt mondtam, engedje el…
Lehet, hogy most sokan ingatják a fejüket, hogy mégis hogy mondhatok ilyet, hogy ez az egész nem fontos. Pedig akkor, amikor ezt kimondtam: „Engedd el!”, minden egy csapásra megváltozott.
Több mosoly költözött a beszélgetésekbe, kevesebb szorongás van a tiniszoba falai között.
A jegyek nem változtak, csak a hozzáállása lett valahogy egészségesebb. Talán most tanul meg valami nagyon fontosat, azt, hogy gondolkodhat szabadon.
Tudom, hogy fontos a továbbtanulás. Az volt az én életemben is. A szüleim azonban mindig hagytak szabadon gondolkodni. Felvázolták a leendő döntéseim lehetséges következményeit, ugyanakkor sosem akartak komolyan nyomást gyakorolni rám. Ez a szabadság. Olvass még a témában
Folyékony orrműtét, vádlikarcsúsítás: Ennyi dologra jó a botox – de megéri?
Melyik olajjal a legegészségesebb főzni? Ezt mondják a dietetikusok
„Két tanárnak titkos viszonya volt” A legnagyobb drámák az iskolai színfalak mögött
„Felszabadító öregnek lenni” – Idősebb emberek arról, mennyire élvezik a korukat
Kamaszkorban ennél fontosabb talán nincs is: a számukra legfontosabbak nem azt szeretik bennük, amik majd egyszer lehetnek, hanem azt, akik most. Lehetnek bármilyenek, csak legyenek önmaguk, merjenek azok lenni, és ezen ne stresszeljenek.
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
