Egyik este a csajokkal pizzát rendeltünk és egy elég szakadt, loncsos hajú, savanyú arcú futárlány hozta ki, aki búcsúzás után halkan azt mondta: „Nem ismersz meg, gondolom.” Akkor ugrott be, ki ő, a hangjáról. Általánosban a legjobb barátnőm volt, Fanni.
Egy vidám, csodaszép lány volt, jómódú családból, nem hittem el, hogy mi lett belőle, nem a munkája, hanem a megtört kinézete miatt. Elmesélte, hogy 15 évesen az akkori pasija rászoktatta a drogra és húsz éve függő, de „most jól van, mert legalább már nem a testéből él.”