És a pillanat, amikor elköszön
Mert lehet, hogy az utolsó fél órában azt is háromszor meggondolod, magadnál voltál-e, amikor úgy döntöttél, hogy gyereket fogsz nevelni, amikor az apró kezek a nyakad köré fonódnak, hogy a csemetéd elköszönjön, minden izgalom és feszültség odalesz.
Aztán pedig, ahogyan a hatalmas táska az apró gyerekvállakon távolodik, még egy kis keserűséggel vegyes büszkeséget is érezhetsz minden reggel: hiszen ezek az első önálló lépései, amelyek aztán majd egyre távolabb viszik tőled, remélhetőleg egy boldog és sikeres felnőtt élet felé.
De neked megmaradnak az elveszett cipők, a mosolygósra formázott szendvicsek, és az első iskolaévek emlékei.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom
