A zero waste, azaz a hulladékmentes élet nagy szerencsénkre komplett mozgalommá nőtte ki magát. Egyre többen próbálnak tenni azért, hogy kevesebb szemetet termeljenek, ám ezek a nézetek hazánkban még sajnos sok szempontból gyerekcipőben járnak – gondoljunk csak a legutóbb megvétózott, műanyag nejlonzacskók betiltására vonatkozó javaslatra…
Ugyanakkor nem lehet mindent a falakon kívül tartani, a július hónapra meghirdetett műanyagmentesség nálunk is egyre több embert tud megmozgatni. Növényi étrendet követve a családi hulladékunk általában heti egy, 35 literes szemeteszsákot jelent, annak is nagy része természetesen lebomló gyümölcs- és zöldséghéj, amit komposztálni lehetne (ez az egyik következő, betervezett projektem). Emellett sajnos a szelektíven gyűjtött műanyagszemetünk nem elhanyagolható, de most elárulom, milyen praktikákkal csökkentettünk sokat a hulladéktermelésünkön.
Nagyon kevés előrecsomagolt terméket veszek
Sajnos egyelőre nem állíthatom, hogy sosem veszek előrecsomagolt termékeket, de inkább az őszi, téli időszakban nő ezeknek az ételeknek a száma itthon. Ennek oka az, hogy ilyenkor gyakran fagyasztott, vagy konzerv alapanyagokra szorulok, legalábbis akkor, ha nem akarom lehúzni a szezont a szűkös idénygyümölcs- és zöldségkínálaton. Öröm az ürömben, hogy ezeket a csomagolásokat könnyű szelektíven gyűjteni, hiszen azok a zacskók nem szennyezettek sosem, amikben fagyasztott zöldségeket vásárolok, illetve a kimosott konzervdobozokat is le lehet adni újrahasznosításra.
Amikor csak tehetem, a helyi zöldségesnél töltöm fel az otthoni készletet, mert itt sosincs előrecsomagolt termék, még véletlenül sem csábulok el.
A már jól ismert textilzacskóimat örömmel pakolják tele, ha pedig mégis olyan gyümölcsöt veszek, ami nem igazán bírná ki a zacskó-viszonyokat (például a könnyen összenyomódó eper ilyen volt idén), akkor elfogadom a műanyag tárolót, amit elöblítve visszaviszek a következő vásárlás alkalmával. Ez utóbbi egyelőre a legtöbb nagyáruházban nem kivitelezhető, de a nagyvárosokban már vannak erre irányuló törekvések sőt, teljesen hulladékmentes boltok is nyíltak már.
A textilzsákokat egyébként az áruházakban is használom, 16 grammot nyomnak, szóval legfeljebb pár forinttal dobják meg a költségeimet. Ebayről rendeltem őket, de éppen a napokban láttam, hogy 200 forintos darabáron már egy hazai áruházlánc is kínálja saját termékeit. Ha mégis nejlonzacskóra kényszerülnék a boltban, akkor azt mindig újra felhasználom itthon, és csak ha már teljesen elhasználódott, akkor dobom ki a műanyagosba.
Ezek mellett előnyben részesítem a papír- és üvegcsomagolású termékeket, hiszen ezeket sokkal könnyebb újrahasznosítani, vagy lebontani, mint a műanyagokat, amik átlagosan 500 év alatt esnek át ezen a folyamaton. Első ránézésre sok macerának és bonyolult szervezésnek tűnik ez az egész, de pár hét alatt a mindennapok részévé válik, és lelkiismereti kérdés lesz belőle.
Mit tehetünk még?
Néhány éven belül az unió egész területén betiltják az egyszer használatos műanyagokat, így a poharakat, evőeszközöket, fülpiszkálókat, szívószálakat is. Nem mondhatom, hogy túl sűrűn étkezem gyorséttermekben (legalábbis az országon belül), mert a növényi étrendbe illeszthető menü meglehetősen ritka még nálunk. Ezért a legtöbbször inkább csomagolni szoktam magamnak mindent, vagy üvegben eltett készételt veszek.
A nagyobb városokban már több étterem is kínál olyan lehetőséget, hogy a saját bögrédbe töltik bele az elviteles kávédat.
Ez most még sajnos extra hercehurcával jár, de érdemes támogatni a projektet, mert nagyon jó kezdeményezések vannak ebben az ügyben is (ráadásul muszáj lesz majd megoldaniuk a cégeknek a problémát, hiszen rövidesen tiltásra kerülnek az említett eszközök). Ugyan saját pohár még nincs a táskámban, üveg szívószálat már beszereztem. Kicsit aggódtam amiatt, hogy törékeny lesz, de már jó egy éve magammal viszem mindenhova, és ezzel sok, alig pár percig használatos műanyagtól óvtam meg a környezetemet.
Nem csak üvegből, hanem bambuszból, kókuszhéjból is készülnek már kiegészítők, evőeszközök, tányérok és poharak. Ezek nem csupán szépek és környezetbarátok, hanem kifejezetten könnyűek is és kevésbé törékenyek – jó alternatívát kínálnak, ha szívesen vinnél magaddal egy szettet. A sok kicsi itt valóban sokra megy, és ha csak heti egyszer eszel eldobásra ítélt műanyag étkészlettel, az évente máris 52 teljes szett. Ez már akkor is rengeteg, ha egy várost veszünk alapul, nemhogy egy komplett bolygót…
Végül, ha már műanyaghulladék, nem mehetünk el szó nélkül a halászat mellett. Ugyan a legtöbb fotón, ami eljut hozzánk, a petpalackok és különféle zacskók sokasága úszik az óceánokban, nem „csak” ez a tipikus szemét okoz hatalmas problémát.
Az óceánokban keringő műanyaghulladék csaknem fele(!), 46%-a a halászat során kerül a vízbe, például a halászhálókból.
Ezek akár mikroszkóppal látható szemcsék, akár nagyobb, leszakadt darabok, szintén különösen veszélyesek a helyi élővilágra és bizony ránk is. Ha a zero waste szívügyed, akkor jobban teszed, ha a halászatot sem támogatod a vásárlásoddal.
Szépítkezés
Ugyan idáig az étkezésről volt szó, de messze nem csak ezen a területen termelünk döbbenetes mennyiségű, felesleges szemetet. Régebben én is nehezen álltam ellen az új termékeknek, legyen szó hajápolásról, vagy éppen sminkelésről. Manapság azonban már igazán könnyen mondok nemet a csábításra, részben a környezettudatosság miatt, részben pedig azért, mert e termékek jelentős része a kukában landolt – csomagolással együtt.
Most előnyben részesítem azokat, amiknek a használata szinte semmilyen hulladékkal nem jár: ilyenek a papírcsomagolású szappanok, amikből bizony már sampon, arc- és testradír is létezik.
Az egyik leghíresebb natúr és vegán kozmetikai cég hazánkban elsőként kezd el rövidesen olyan csomagolású termékeket gyártani, amik óceáni műanyagból készült, újrahasznosított tubusokat kapnak – ezek is alternatívákat jelenthetnek, ha ragaszkodsz a folyékony állaghoz. Aztán ott vannak még a bambusz fogkefék, a nem eldobható borotvák, és bizony a műanyag szivacsokat is igazán könnyű lecserélni manapság…
A legtöbb tisztítószer, amit mi itthon használunk, már eleve környezet- és állatbarát, természetesen lebomló, de még ezeket is hígítani szoktam, mert csak igazán kevés helyen szükséges, hogy koncentráltan használjam őket. Így nem csak pénzt spórolok, hanem a hulladéktermelésünket is csökkentem.
A ruhákat illetően már régen is imádtam turkálókba járni, és ez most sem változott. Ha valamire célzottan van szükségem, akkor persze nem ragaszkodom a használt termékekhez, de sűrűn át szoktuk nézni a helyi turkálók kínálatát, amikben gyakran igazi kincsekre bukkanunk. Ami a turkálóba került – akár új, akár használt – tulajdonképpen nem más, mint kidobásra ítélt holmi. Ha ilyet veszel, akkor ugyan közvetve, de ezzel is hozzájárulsz a hulladékmentességhez, hiszen olyasvalami mellett teszed le a voksodat, ami egyébként a szemétben landolt volna. Ugyanez igaz a különféle csereberékre, online aukciós portálok kínálatára!
A zero waste mozgalomhoz egyébként szorosan kapcsolódik a minimalizmus elve is, amitől én még sajnos meglehetősen messze állok, de törekszem minden nap kicsit figyelmesebb és jobb lenni.
Lényege ennek az egésznek, hogy felismerjük, milyen hatalmas mértékben számít az ökológiai lábnyomunk, és hogy a boldogság nem abban rejlik, hogy meg tudunk-e venni még egy haszontalan holmit.
Ha kisebbek az igényeink, kevesebb pénzt szórunk el felesleges dolgokra – a megkeresett pénzünk tovább lesz elég, így idővel majd kevesebbet kell dolgoznunk, lesz időnk arra, ami igazán fontos… Ez mindenkinek csábító motiváció lehet!
Képek forrása: aetb/Depositphotos.com, rinohara/Depositphotos.com, halfpoint/Depositphotos.com, Sonyachny/Depositphotos.com