Sikerült elhagynom a műanyagot! Új szokások, amik nem esnek nehezemre

A zero waste, azaz a hulladékmentes élet nagy szerencsénkre komplett mozgalommá nőtte ki magát. Egyre többen próbálnak tenni azért, hogy kevesebb szemetet termeljenek, ám ezek a nézetek hazánkban még sajnos sok szempontból gyerekcipőben járnak – gondoljunk csak a legutóbb megvétózott, műanyag nejlonzacskók betiltására vonatkozó javaslatra… 

Ugyanakkor nem lehet mindent a falakon kívül tartani, a július hónapra meghirdetett műanyagmentesség nálunk is egyre több embert tud megmozgatni. Növényi étrendet követve a családi hulladékunk általában heti egy, 35 literes szemeteszsákot jelent, annak is nagy része természetesen lebomló gyümölcs- és zöldséghéj, amit komposztálni lehetne (ez az egyik következő, betervezett projektem). Emellett sajnos a szelektíven gyűjtött műanyagszemetünk nem elhanyagolható, de most elárulom, milyen praktikákkal csökkentettünk sokat a hulladéktermelésünkön.

Nagyon kevés előrecsomagolt terméket veszek

Sajnos egyelőre nem állíthatom, hogy sosem veszek előrecsomagolt termékeket, de inkább az őszi, téli időszakban nő ezeknek az ételeknek a száma itthon. Ennek oka az, hogy ilyenkor gyakran fagyasztott, vagy konzerv alapanyagokra szorulok, legalábbis akkor, ha nem akarom lehúzni a szezont a szűkös idénygyümölcs- és zöldségkínálaton. Öröm az ürömben, hogy ezeket a csomagolásokat könnyű szelektíven gyűjteni, hiszen azok a zacskók nem szennyezettek sosem, amikben fagyasztott zöldségeket vásárolok, illetve a kimosott konzervdobozokat is le lehet adni újrahasznosításra.

Amikor csak tehetem, a helyi zöldségesnél töltöm fel az otthoni készletet, mert itt sosincs előrecsomagolt termék, még véletlenül sem csábulok el.

A már jól ismert textilzacskóimat örömmel pakolják tele, ha pedig mégis olyan gyümölcsöt veszek, ami nem igazán bírná ki a zacskó-viszonyokat (például a könnyen összenyomódó eper ilyen volt idén), akkor elfogadom a műanyag tárolót, amit elöblítve visszaviszek a következő vásárlás alkalmával. Ez utóbbi egyelőre a legtöbb nagyáruházban nem kivitelezhető, de a nagyvárosokban már vannak erre irányuló törekvések sőt, teljesen hulladékmentes boltok is nyíltak már.

A textilzsákokat egyébként az áruházakban is használom, 16 grammot nyomnak, szóval legfeljebb pár forinttal dobják meg a költségeimet. Ebayről rendeltem őket, de éppen a napokban láttam, hogy 200 forintos darabáron már egy hazai áruházlánc is kínálja saját termékeit. Ha mégis nejlonzacskóra kényszerülnék a boltban, akkor azt mindig újra felhasználom itthon, és csak ha már teljesen elhasználódott, akkor dobom ki a műanyagosba.

Ezek mellett előnyben részesítem a papír- és üvegcsomagolású termékeket, hiszen ezeket sokkal könnyebb újrahasznosítani, vagy lebontani, mint a műanyagokat, amik átlagosan 500 év alatt esnek át ezen a folyamaton. Első ránézésre sok macerának és bonyolult szervezésnek tűnik ez az egész, de pár hét alatt a mindennapok részévé válik, és lelkiismereti kérdés lesz belőle. 

Mit tehetünk még?

Néhány éven belül az unió egész területén betiltják az egyszer használatos műanyagokat, így a poharakat, evőeszközöket, fülpiszkálókat, szívószálakat is. Nem mondhatom, hogy túl sűrűn étkezem gyorséttermekben (legalábbis az országon belül), mert a növényi étrendbe illeszthető menü meglehetősen ritka még nálunk. Ezért a legtöbbször inkább csomagolni szoktam magamnak mindent, vagy üvegben eltett készételt veszek.