Sokan tartanak igényt rá, de senki sem birtokolja: a rejtélyes Északi-sark egy folyamatosan változó jégréteg a Jeges-tenger közepén.
A világ legnagyobb és legerősebb nukleáris meghajtású jégtörője, az 50 Let Pobedy minden nyáron elhajózik az északi 90°-ig, fedélzetén 100 utassal, akik mindannyian alig várják, hogy rátegyék a lábukat a földgömb földrajzi csúcsára. A legtöbbjük számára ez a pillanat sokkal több, mint egy tétel kipipálása a bakancslistán. Az egész az utazásról szól.
Különleges járművel a világ tetejére
Amikor a hajó az odafelé úton megrepeszt egy 3 méter vastag jégtakarót, a BBC újságírója szerint a hang szinte fülsiketítő. A hajó neve oroszul „50 éves győzelmet” jelent, és a Szovjetunió második világháborús diadalának 50. évfordulójára utal. A vízre bocsátás emlékére a hajó 2013-ban, a szocsi téli olimpiát megelőzően az olimpiai lángot az Északi-sarkra vitte.
A 171 megawattos atomreaktorból és két 27,6 megawattos gőzturbógenerátorból álló, majdnem 160 méter hosszú jégtörő 21,4 csomós sebességet – csaknem 40 km/órát – képes elérni, és csaknem hat évig megállás nélkül vitorlázhatna anélkül, hogy tankolni kellene. Az atomreaktorokkal a fedélzeten az üzemanyag-leállás szinte a múlté.
A behemót elsődleges küldetése, hogy telente hatalmas méretű teherhajókat szállítson át a befagyott Északkeleti Átjárón. A nyár folyamán a jégtörő egy expedíciós hajóvá alakul felfedezésre és kalandozásra vágyókkal a fedélzetén, Murmanszkból indulva. Innen a hajó a mitikus Ferenc József-föld irányába vitorlázik, ahol csak orosz hajók engedhetnek horgonyt.
A jegesmedvék birodalma, vagyis a senki földje
Miután elhagyta Murmanszkot, két napba telik, amíg eléri a jégtakarót. Ez a jegesmedvék birodalma, ahol az emberi látogatók új szabályokkal szembesülnek. Innentől kezdve végtelennek tűnik a dermedt csend, a természetfeletti fehér panorámák és a lenti rideg óceán homálya. Ahogy a hajó átszeli az üres tájat, egyenletes haladásának mennydörgő nyögése visszhangzik csak a csendben. Az utasok vastagon meleg ruhákba burkolózva állnak az orrban, és nézik a jég hasadását, kipattanását és megrepedését, majd a Jeges-tenger kékjének előbukkanását.
Ez nem egy szokványos tengeri utazás egy díszes tengerjáró hajó fedélzetén. Az út a bolygó legészakibb pontjához vezet, és 11 munkaigényes napot vesz igénybe, hiszen a jégen áttörve nem sokkal lehet gyorsabban haladni 20 km/óránál. A jegesmedvék jelenléte extra dimenziót ad ennek az utazásnak: ebben a fagyos világban az ember nem a teremtés csúcsa. Az utazók nemcsak azért teszik meg ezt az utat, hogy a világ tetejére tegyék a lábukat, hanem azért is, hogy elmerüljenek a magas sarkvidék nyers szépségében.
Néhány napos vitorlázás után, amikor végre elérik az Északi-sarkot, izgalom hullámzik végig a hajón. Egyes utasok úgy írják le ezt a megérkezést, mint az újrakalibrálás érzését, egy új kezdetet.
A világ tetején állva az utazók jéghideg vodkával koccintanak. Minden utas körbe áll a földrajzi Északi-sark körül, és ujjongva emeli fel poharát. Aztán lehetőség nyílik van a hírhedt Polar Plunge-re, a világ talán legikonikusabb úszására. Ez a merülés nem más, mint megmártózás a Jeges-tengerben, és akik kipróbálták, azt mondják, hogy az életük egy megismételhetetlen pillanata volt. A merészek forralt borral és több vodkával melegítenek, míg a hajó legénysége grillezett ebédet készít a jégen. A sarkon eltöltött néhány óra alatt kisüt a nap, megélénkül a szél, megérkeznek a felhők és esik a hó. Egy órában négy évszak van a világ tetején.