Mikor először mentem Santorinire, nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám. Korábban is jártam már Görögországban, volt egy prekoncepcióm a hangulatáról, de aztán minden várakozásomat felülmúlt. Ennek már egy éve és idén újból ellátogattam erre a varázslatos szigetre.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/3 A sziget varázsa
Görögországban sok gyönyörű hely van, sokukat volt szerencsém látni és sok hely még ismeretlen számomra, Santorini, viszont felkerült nálam a dobogó első helyére. Mikor megkérdezik tőlem, hogy miért estem ennyire szerelembe a szigettel, nehéz jó magyarázatot adni rá, mert a képeket elnézve, még csak nem is az a lélegzetelállító hely. Persze vannak kifejezetten szép részei, mint például a turisták által kedvelt Oia városa, de számomra mégsem a hegyoldalba vésett város jelentette a legjobb időtöltést.
Újból ellátogattunk oda és megállapítottuk, hogy csodaszép, viszont jó tanácsként megjegyezném mindenkinek, aki még nem járt a szigeten, hogy tengerben úszás reményében ne ebbe a városba foglaljon szállást. Tényleg lélegzetelállító a kilátás és pont olyan szép, mint a képeken, viszont nagyjából fél nap, mire lejutunk a tengerhez a hegytetőről és a szállásokhoz csak egy kisebb medence tartozik.
Kifejezetten érdemes a délelőtti órákba ellátogatni ide, hiszen naplemente környékén szinte mozdulni sem lehet a tömegben. A bátrak és mindenre elszánt fotósok viszont képesek kivárni a délutáni órákat, legyőzve a városban uralkodó elviselhetetlen hőséget és elkészíteni a tökéletes Santorini képet. Én inkább a tengert választottam.
2/3 Kamari, a legjobb hely Santorinin
Legalábbis nekem! Amikor szállást foglaltam, nem volt kérdés, hogy újból Kamarin akarok kikötni, ahol a legtöbb szállodát mindössze néhány lépés választja el a tengerparttól. Sőt, ha valaki csak egy kávéra ugrana be egy tengerparti étterembe, még akkor is megajándékozzák egy napággyal, napernyővel és akár egy egész napos strandolással. Kamari esetében is igaz, hogy bár a tengerparti része csodálatos, maga a város kopár és nincsenek különösebb látványosságok. Az elképesztő hőség miatt nemigen tudnak bármit is termeszteni a szőlőn kívül, ezért hajóval szállítják az árut a szigetre. Vizet inni a csapból tilos, erre különösen felhívják a turisták figyelmét mindenhol.
Nem tudom miért, de valahogy az emberek mentalitása is teljesen más ezen a szigeten. Pedig ők is keményen dolgoznak, legtöbben vendéglátásból élnek, mégis reggeltől-estig pörögnek és mindenkihez van egy-két jó szavuk. Az érkezésünk is fejedelmi volt, hiszen már a reptérre kijöttek elénk a szállodából, segítve a biztos eljutást a hotelig. Mindenki végtelenül kedves volt és ez túlmutatott azon, hogy ezt követelte a munkájuk. Már az első napon éreztem, hogy érdemes volt visszatérnem, ezért bele is vetettem magam a tengerbe már az érkezésünk első órájában.
Ha Santorinire mennél jó, ha tudod, hogy itt nem homokos tengerpart van, hanem csúszós, kavicsos, ráadásul hatalmas hullámokkal. Az egész sziget nagyon szeles, ezért voltak napok, amikor valóságos küzdelem volt bejutni a vízbe. Mindenki szerzett egy-két horzsolást, de naná, hogy megérte! Mégis a legfelejthetetlenebb érzés átvenni a sziget rezgését, az emberek jókedvét és az ottani pezsgést. Én kifejezetten élveztem, hogy bár teljes mértékben turistaparadicsom, nem volt nagy tömeg és kifejezetten élhető az összes kisvárosa. Kocsival, vagy quaddal pedig akár egy nap alatt is körbejárható a sziget és garantáltan felejthetetlen élményekkel térsz majd haza. Jövőre is látjuk egymást, Santorini!