Amióta csak az eszemet tudom, hosszú hajam volt. Anyukám imádta betölteni a fodrász szerepét, mindig befonta, feltűzte, díszítette a frizurámat, ezért elég sokáig fel sem merült otthon, hogy én levágassam a hajamat.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Egyszer, valamikor 14 évesen aztán eldöntöttem, hogy én is vállig érő hajat akarok, mint a többi lány. Elmentünk a fodrászhoz, és a derékig érő tincseim nagyrészét ott hagytuk. Utána hetekig hallgattam az összes szomszédtól, tanártól, de még a boltostól is, hogy „hogy tudtad levágatni azt a szép hosszú hajadat? Nagyon fogod még sajnálni!”
Dicséretet csak anyukámtól és a nagymamámtól kaptam, és ez elvette a kedvem az – amúgy nem is annyira – rövid hajtól. Visszanövesztettem, és hosszú évekig éltem még a hosszú hajammal. Aztán kezembe akadt néhány fotó 2010-ből, 2015-ből, és 2019-ből, amiken egytől egyig ugyanúgy néztem ki. Ugyanaz a hosszú, szőke haj, ugyanúgy kibontva, mert ekkora hajtömeggel kinek van kedve szórakozni. Rájöttem, hogy hacsak nem akarok egész életemben ugyanúgy kinézni, valamin változtatnom kell. Amúgy is elegem lett az egyórás hajmosásokból, és amikor ezzel egy időben a kapcsolatom befejeződött (tudom, tipikus, de a megtört szív egyik gyógyítója a fodrász), megszületett a döntés. Elmentem hát, és rövidre vágattam a hajamat. Nem vállig élőre, nem „csak 10 centit a végéből”, hanem igazi pixie frizurára.
Tudtam, hogy kell egy kis változás az életembe, és ez a frizura valamit elindít majd, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy az alábbiakat tapasztalom majd meg!
A cikk folytatódik, lapozz!
5 rövid haj, ami miatt azonnal hajvágáson gondolkodsz
