Az ember különös kapcsolatot ápol az élelmiszerekkel. Van, amit évekig eltesz, remélve, hogy idővel még jobb lesz – mint például a bor vagy bizonyos sajtok –, és akad, amit csak frissen, körültekintően tárolva mer fogyasztani. A tej az utóbbi kategóriába tartozik. Annak ellenére, hogy alapvető élelmiszer sokunk számára, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla a hűtőhöz vezető sűrű kiruccanásaink során. Azonban egy biztos: a tej, ellentétben a nemespenészes sajttal, a kora előrehaladtával nem válik értékesebbé. Sőt, egyenesen veszélyessé alakulhat át, ha nem figyelünk oda megfelelően az eltarthatóságára. És bizony előfordulhat, hogy egy elfelejtett tejes-doboz után nyúlunk a hűtő mélyéből, nem is sejtve, milyen kalandba kezdünk egyetlen korttyal.
Honnan tudjuk biztosan, hogy a tej romlott?
A letisztult válasz az érzékszerveinkben rejlik. Az első jelek közül talán legerősebb a szag, hiszen a romlott tej jellegzetes, savanyú szagot áraszt. Ezt a mikroorganizmusok szaporodása következtében termelt anyagcsere-termékek okozzák.
Emellett a tej állaga is megváltozhat: a sűrűsödés, csomósodás egyértelműen figyelmeztető jel. Ha pedig a színe sem a megszokott tiszta, hófehér, hanem sárgás vagy más árnyalatot öltött, akkor ideje megfontolni az elengedés gondolatát, bármennyire is sajnáljuk. Olvass még a témában
