És ha baj, miért bélyegezzük meg még mindig azokat az anyákat, akik gyermekvállalás után – saját akaratukból – úgy döntenek, hogy sportolni, edzeni kezdenek (vagy folytatják a korábbi sportos életmódjukat), és súgunk össze a hátuk mögött arról, hogy ezeket is csak az érdekli, hogy néznek ki, közben a gyerek meg otthon van a nagyival!
Egészen pontosan mi értelme van ennek? Mindegy, hogy azért, mert megváltozott az alkata, vagy azért, mert feszes maradt a hasa, a lényeg, hogy egy nő érezze rosszul magát a teste miatt? Ez teljesen abszurdum.
Alapvetően változtatnunk kell azon, ahogyan a testet, és különösen a női testet látjuk. A test nem csak esztétikai tárgy. Egy nő teste nem csupán a „szexi” vagy „nem szexi” kategóriák mentén értelmezhető, és legfőképpen: a nőké. Csak az övéké. És ha ők saját akaratukból úgy döntenek, hogy szuverenitását megosztják valakivel azért, hogy világra hozzák őt, hogy életet adjanak neki, az még nem jogosítja fel a társadalom többi tagját arra, hogy az adott testet közvagyonnak kezdjék tekinteni.
