Laza viselet
Gyerekkoromban unokatestvérem levetett ruháit hordtam, amik nagyon voltak rám, de nem bántam. Egyrészt ezt szoktam meg, másrészt soha nem volt olyan ruhám, ami pont jó lett volna rám. Akkor úgy gondoltam, hogy lazán öltözködöm és kész, de negyvenévesen visszanézve a képeket, csak rázom a fejem, milyen slamposan néztem ki.
Most jöttem rá, hogy az első ruhát, ami igazán a méretem volt, én vettem magamnak, amikor húszévesen elkezdtem dolgozni. Olyan szegények voltunk, hogy életem első két évtizedében úgy néztem ki, mint valami menekült.
