A fogmosás története
Az ókori egyiptomiak porrá zúzott ökörpatából, égetett tojáshéjból, mirhából és hamuból készítettek maguknak fogkrémet, melybe néha vizeletet raktak. Mentollal ízesítették a fogpasztát.
A rómaiak porrá zúzott osztriga héjat kevertek a kezdetleges fogkrémbe. Kr.e. 3000 körül is használtak már az Egyiptomiak gél állagú fogkrémet.
A fogmosás széles körben a második világháború után kezdett elterjedni, mint szokás. Tehát, az embernek mindig is fontos volt az, hogy fogai ott maradjanak, ahol vannak. Olvass még a témában
„Beköpött, hogy puskázom, én szóltam, hogy megcsalja a pasija” – 10 durva bosszú sztori
„Minden nap egyre magasabb összeget kínált, hogy elégítsem ki kézzel” – A legmeglepőbb betegkérések, amit ápolók valaha kaptak
Ilyennek lát valójában a szerelmed – csillagjegyed alapján
Halloweeni étel dekorációk, amiknek hála a gyerekek is megeszik majd a zöldségeket
A fogkefe sikertörténete
Az ókori Egyiptomban az emberek az ujjukat használták fogkefe helyett. Babilóniában gyökereket rágtak.
A kínaiaknál ma is divat, hogy hegyes, faragott botocskákat rágnak, melynek egyik fele fogpiszkálóként, másik fele rágásra szolgált.
Ám találtak olyan csontból készült használati tárgyat is, melyre disznók szőrzetét erősítették. A XV. században Kínában már használtak a mai fogkeféhez hasonló tárgyat.
1780-ban William Addis feltalálta a klasszikus fogkefét. 1938-ban pedig lecserélték az állati szőröket nylonra.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
