Azt gondolnánk, hogy a rabszolgatartás az ókorra, vagy a nagyon távoli országok, nagyon primitív, fejlődésben elmaradt részeire jellemző. Pedig nem, hazánkban is van – és tetten is érhető – több módozata.
Adósrabszolgaság – amiben mi is érintettek vagyunk
„Legalább két ember között létező gazdasági és szociális kapcsolat, ami a hatalmi különbségeken és egyoldalú kiszolgáltatottságon alapszik.” Maga az adósság lehet saját adósság is, de lehet örökölt is. Íme, pár „szép” fogalom: kölcsön visszafizetési kényszer, visszafizethetetlen kamatok. Ismerős ugye?
Az „adósrabszolgaság” fogalma hazánkban – egy-két kirívó, brutális bűncselekménytől eltekintve – a bankok kapcsán merült fel az utóbbi időben. Ám ez nem klasszikus rabszolgaság – tehát nem rabolják el az embert, nem szorítanak fegyvert a fejéhez –, hanem önként vállalt rabszolgaság. A világban számtalan módozata van az effajta rabszolgaságnak, melyek közös pontja, hogy a tartozást „munkával” térítik meg. Ilyen „munka” például a gyermekkatonaság. Az utóbbi időben 250 ezer gyermeket(!) raboltak el erre a célra.
Szégyenteljes „érdekesség”
Míg a britek 1838-ban törölték el a rabszolgaságot, addig Szaud-Arábiában csak 1962-ben, Mauritániában pedig 1980-ban! Mivel nem lehet egyik percről a másikra rendet tenni a fejekben, az emberi jogokat betartatni, utóbbi országokban a mai napig van rabszolgaság.
A rabszolgák többsége adósrabszolga – Indiában, Bangladeshben és Pakisztánban. Míg régen a rabszolga ára igen magas volt – hiszen hivatalos termelőeszköz volt, akár százezer dollárba is került – ma már 90 dollárért hozzájuthatnak egy rabszolgához. Magyarország 2014-ben a harmadik volt az európai rabszolgaság-ranglistán, Bulgária és Csehország után. A világranglistán a 75. helyen volt. Merthogy itt is van rabszolgaság…