Hetedik szakasz
A hetedik szakaszt 45 és 80 közé teszik, ez tehát a leghosszabb szakasz egy ember életében, amit alaposan ki kell élvezni. Már csak azért is, mert ez a szakasz a legalkalmasabb a személyiségünk, életünk kibontakoztatására. Ekkor törekszünk arra, hogy valami maradandót alkossunk: egyéni, családi és társadalmi szinten egyaránt. Előtérbe kerül az adakozás képessége, próbálunk másokat segíteni, főleg a fiatalabb generációkat támogatni.
A gondoskodás érzése, „az adni jobb, mint kapni” alapelv megerősödése ennek a szakasznak a jutalma. Aki nem ugorja meg ezt a fejlődési szintet, jellemző módon azt érzi, hogy egy helyben toporog, stagnál az élete. Ilyenkor beüt az élet-közepi válság is és azok, akik nem értek célt a fejlődési szakaszokban, megoldást keresnek teljes életük újraértékeléséhez, újraépítéséhez.
A gondoskodás érzése, „az adni jobb, mint kapni” alapelv megerősödése ennek a szakasznak a jutalma. Aki nem ugorja meg ezt a fejlődési szintet, jellemző módon azt érzi, hogy egy helyben toporog, stagnál az élete. Ilyenkor beüt az élet-közepi válság is és azok, akik nem értek célt a fejlődési szakaszokban, megoldást keresnek teljes életük újraértékeléséhez, újraépítéséhez.
Nyolcadik szakasz
Ez a fejlődési szakasz az évek tekintetében a 80. életév betöltése után jelentkezik. Mivel az idő előre haladtával csökken a produktivitásunk, más szemszögből kezdjük vizsgálni az életünket és úgy általában a világot. Természetesen ez egyfajta önértékelési időszak is egyben, hiszen visszatekintve megnézzük, mit tettünk le az asztalra, mit értünk el, értéket hagyunk-e magunk mögött. Ha nem, akkor az sajnos kétségbeeséshez, önértékelési zavarokhoz, depresszióhoz is vezethet. Ha viszont igen, akkor az elégedettséggel, megnyugvással tölti el az embert, ami nagyon fontos cél életünk utolsó fázisában.
