Tények
17 éves lányként úgy éreztem, az egész világ ellenem van: a családom, a tanáraim, az osztálytársaim, még a saját barátnőim is. Folyamatosan mérges és frusztrált voltam, amíg apám egy barátja, a pszichológus Pista bácsi el nem beszélgetett velem. Gyerekkorom óta ismert és látta, hogy nem vagyok jól. Elmondta, hogy az érzelmek jók – elvégre mi lenne velünk érzelmek nélkül – és ugyan sok minden vált ki belőlünk érzelmeket, viszont néha jusson eszembe, hogy az érzéseim nem tények. Annyira szíven ütött ez a mondat, hogy ezután tényleg mindig erre gondoltam, amikor valami igazán felzaklatott és megkérdeztem magam, hogy jogosan érzek ilyen felfokozottan, vagy felnagyítom. Ennek segítségével sikerült kicsit kívülről szemlélnem és visszafognom magam, ez sokat segített.
