Olyannyira könnyedén, hogy el kell gondolkodnom: vajon tényleg mindig ilyen jól felismerjük a másik ember állapotát, vagy csak arra kezdtük használni a terápiás szavakat, hogy a magunk igazát bebizonyítsuk, a felelősséget viszont elhárítsuk?
Az én történetem a pszichológiai manipulációval
Saját bőrömön is megtapasztaltam, mennyire megtévesztő tud lenni ez a jelenség. Egy korábbi munkahelyemen konfliktusba kerültem egy kollégámmal, aki látszólag nagyon jártas volt pszichológiai témákban.
A beszélgetéseinkben gyakran használt szakkifejezéseket, diagnosztikus jelleggel beszélt rólam. Hol azt mondta, elhárító mechanizmusokat alkalmazok, hol pedig azt, hogy elkerülő kötődésű vagyok, ezért nem tudok egészségesen együttműködni.
Kezdetben még hálás is voltam neki, úgy éreztem, hogy segít rávilágítani a hibáimra, és becsültem, amiért konfliktushelyzetekben is nyugodt és konstruktív tud maradni. Csak később kezdtem gyanakodni, hogy ezek a „megállapításai” valójában nem objektív tények voltak, hanem eszközök arra, hogy elbizonytalanítson és érvényesítse az akaratát.
