Azt szintén érdemes hozzátenni az egészhez, hogy én azért nem a nulláról indultam: jó pár környezettudatos lépést már így is követek, és beépítettem a mindennapjaimba, teljesen leszoktam például a zacskókról, és vásárolni is vászontáskával járok, nem nagyon iszom ásványvizet, csak csapvizet, és egyébként sem vagyok nagy üdítős típus. Úgyhogy nekem ezeket már nem kellett különösebben elhagynom, pedig ha valaki tényleg az alapjairól szeretné elsajátítani ezt a műanyagmentes életet (amit nekem sem sikerült), akkor lehet, hogy többet kell majd vele szenvednie, mint nekem.
A tanulság viszont mégis leginkább az, hogy egyszer használatos műanyagok nélkül könnyebb élni, mint gondoltam, és csak egy kis odafigyelés és előre tervezés kell hozzá.
Olvass még a témában
A legnagyobb csapdát mindenképp a boltok jelentik, ahol lehetetlen műanyag nélkül vásárolni, hacsak nem kifejezetten ez alapján rakod össze a bevásárlólistádat és a napi menüt is magadnak, vagy a családnak. De nem is kell mindennek tökéletesnek lennie: már azzal rengeteget segítesz a környezeten, ha drámaian leredukálod az elhasznált műanyag mennyiségét, hiszen az a heti egy-két tejfölös doboz nem fog óriási tragédiát csinálni, ha nem dobsz ki még mellé napi 3 másfél literes palackot, négy zacskót, és két méternyi buborékfóliát. A döntés a te kezedben van – jobb, ha kitartóan csinálod, mintha tökéletesen.
