Tetovált disznó egy barokk szobában és csipke mintázatú gumiabroncsok – a csipkeszerű, gót stílusú, lézerrel kidolgozott acél „szobrokról” már nem is beszélek, melyektől leesik az állunk…
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/5 Az abszolút optimista ember
Bár Wim Delvoye-t tárgy- és installációs művésznek nevezik, én csak szépségcsinálónak – a Kloákát és röntgen pornóalkotásokat kivéve.
E két utóbbi alkotás sorozata inkább a „működésre” koncentrál, ám azt is úgy teszi, hogy elvonatkoztat az eredeti szerepkörtől. Ettől lesz humora ennek a két alkotássorozatnak.
Többi munkája valahol a felsőfokú fantázia, a profi díszítőművészet, a szürrealizmus és az optimista fanatizmus metszetében mozog.
Bár a díszítőművészet a művészetek másodrangú ága, többek között a használati tárgyakat teszi érdekessé, van az a szint, ami elképesztő.
Wim Delvoye munkái kicsit „átszivárognak” a szürrealizmusba, melynek meghatározása Lautréamont gróf híres mondása szerint így hangzik: „Szép, mint az esernyő és a varrógép véletlenszerű találkozása a boncasztalon.”
2/5 A valódi kreativitás
Ahhoz, hogy Wim Delvoye kreativitása „művészetté fajuljon”, nem csupán veleszületett tehetség kellett, hanem olyan környezet is, ahol a különleges világlátást, a lehetőségek és asszociációk meglátását tolerálja a társadalom.
Ez a hely – mi más lenne, mint – Belgium. A kreativitás mára elcsépelt fogalom lett, mert minden apró kreativitásmorzsát istenítünk az önbizalomnövelés eszközeként.
Viszont, ha egy gyertya fényéhez hasonlítom a „hétköznapi kreativitást” akkor Wim Delvoye egy hatalmas reflektorrendszer – amit nem lehet nem észre venni.
Egy „gyenge” példa: az autógumi „csipkésítéséhez” legalább két dolgot kell igen jól ismernie.
Egyik a profi díszítőművészet – ami hatalmas tárgyi tudást követel –, és a linómetszés technikáját, profi(!) szinten, melyet jócskán tovább kellett fejleszteni a cél érdekében.
Ha rákeresünk a „wim delvoye coccyx double” kifejezésre a Google-n, olyat láthatunk, amit csak nagyon ritkán.
Az emberi test lenyűgöző, ám nem mindenki tudja hitelesen és élvezhetően a művészet szolgálatába állítani, mint alkotást, mondjuk, mint Leonardo és Piero da Vinci polihisztor a 15. században.
Úgy tűnik, Delvoye a 21. század művészetének polihisztora, ugyanis a képeken szobrokká „fajult” medencecsontokat látunk, melyekben meglátta a lendületet, az íveket.
Ahogy a tartalmat is: a két medencecsont – melyek „szerelmeskedéskor” a legközelebb állnak egymáshoz az egész testfelületet tekintve – egymásba fűződik oly módon, hogy felülről nézve két egymásba karoló szívet mintáz.
Ezek után kissé nyersebb az a fotósorozat, mely röntgenfelvételek által ábrázolja a szexet, annak „kényes” elemeit is.
