Jónás, a víziló
Jónás a berlini állatkertből került Budapestre 1893-ban, 7500 aranyforintot, két elefánt árát fizették érte, de a víziló minden pénzt megért: egészen 1913-as haláláig a látogatók első számú kedvence volt. Jónás még szabadon született, a Felső-Nílus vidékén fogták be az 1880-as években, amikor úgy két éves lehetett. Negyed évszázados budapesti karrierje során komoly hírnévre tett szert, képeslapokon sőt irodalmi művekben is szerepelt, egy időben pedig a pesti lakosság körében divat volt április elsején cédulát hagyni a kollégák asztalán az állatkert telefonszámával, és azzal, hogy „Jónás úr kereste”, hogy aztán, mikor a megtréfált munkatárs tárcsáz, mit sem sejtve „Jónás urat” kérje a telefonhoz az állatkertben.
Az Állatkertnek egyébként számos vízilova volt az évek során, egy Arany nevű nőstény szintén legendásnak számít, ugyanis rengeteg, szám szerint 14 borjút hozott világra az évek során.
A háború után az ő borjaiért cserébe kapott az állatkert más városokból állatokat, így tudták újra benépesíteni a kertet, ma pedig szinte nincs olyan állatpark Európában, amelynek vízilovai valamilyen úton-módon ne az „aranyborjakhoz” lennének visszavezethetőek.
