Szakmai nézőpont
Az én helyzetemet bonyolítja, hogy a munkám is a nyilvánossághoz kötődik. Ugyanez igaz a páromra is: mindkettőnknek van online jelenléte, és emiatt egy ponton muszáj volt átgondolnunk, mennyit mutatunk meg egymásból.
Szakmai szemmel bevallom, sosem szerettem azt a jelenséget, amikor két ember „azért híres”, mert párt alkotnak. Értem persze a logikát – egy kapcsolat mindig érdekes téma –, de én nem szeretném, ha pusztán az adná a szakmai láthatóságomat, hogy kivel élek együtt. Nem gondolom, hogy önmagában hírértékű lenne, hogy mi ketten egy párt alkotunk. Számomra ez egy tény, amit semmiképpen sem szeretnék titkolni, ugyanakkor nem tartom „címlapra valónak”. Rosszul esne, ha csak azzal tudnám felkelteni az emberek figyelmét, hogy ki a párom.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennék büszke rá. Sőt, nagyon is az vagyok. Egy csodálatos, érzékeny, vicces és – valljuk be – piszkosul helyes férfinak tartom. Ezért is vagyok vele, és ezért mutatom meg szívesen, ha alkalom adódik rá. De fontosnak érzem, hogy a szakmai jelenlétem ne csak a magánéleti státuszomról szóljon.
Ha azonban félreteszem a szakmai szempontokat, másképp látom a helyzetet. Magánemberként nekem is jól tud esni, ha a párom megoszt egy közös képet, vagy ha felvillanok az online jelenlétében. Nem azért, mert így érzem „biztosabbnak” a kapcsolatot, hanem mert számomra is ez egyfajta szeretetnyelv. Olvass még a témában
És akkor mi van, ha nincs mindig „tökéletes” rend nálam? Csak a belső nyugalmam számít
Jót tesz-e a vallás a mentális egészségednek? Egy nagyszabású britt kutatás
„A férfiak nem bírják az egyedüllétet, szükségük van egy nőre.” – Férfiak vallomásai a magányról
A szem a lélek tükre. Mi történik belül, amikor elveszünk a másik tekintetében?
Amikor megmutat az életéből, amikor felvállal online is, azzal azt üzeni: büszke rám, és büszke arra, hogy együtt vagyunk. Ez a gesztus számomra megerősítés: ahogyan az élete szerves része vagyok offline, úgy online is helyet kaptam mellette.
