Véleménycikk: Schuszter Borka
És szerintem is nagyszerű, hogy eltűnik ezeknek a történeteknek a tabusítása, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon sok áldozatnak segít felismerni a saját helyzetét, és segítséget kérni.
Csakhogy egyre többször látom azt is, hogy ugyanazokat a kifejezéseket olyan helyzetekre használjuk, amelyek egyszerűen… emberiek. Nem kellemesek. Nem igazságosak. Néha fájnak. De attól még nem traumák.
Volt már, hogy valaki megbántott? Persze.
Volt már, hogy egy főnök igazságtalanul bánt velem? Igen.
Volt már olyan párkapcsolatom, amiben utólag azt gondolom, hogy rengeteg mindent rosszul csináltunk? Abszolút. Olvass még a témában
Újra ismerkedni egy húszéves kapcsolat lezárása után – hogyan kell ezt jól csinálni?
„Nem várhatod el, hogy 30 felett ne legyen múltja” – Lehet, hogy te vagy túl válogatós?
„Tiszta lap” mantrák szeptemberre: ez a neked szóló megerősítés a Szűz szezonban
A harmincas éveim a legjobb és legmagányosabb éveim egyszerre
De ezek közül nem mindegyik helyzet volt toxikus. És nem mindegyik hagyott bennem traumát.
Szerintem az is része az életnek, hogy néha csalódunk egymásban. Hogy vannak rosszul sikerült kapcsolatok. Hogy akadnak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem illünk össze. Hogy egy szakítás után hónapokig fáj minden. Hogy egy tanár megaláz, egy barát cserben hagy, egy kolléga igazságtalan veled.
Ezek nagyon is valós fájdalmak
De nem biztos, hogy mindegyikhez diagnózisokra emlékeztető szavakat kell keresnünk. Néha egyszerűen az történt, hogy valaki önző volt. Vagy éretlen. Vagy rossz döntést hozott. Vagy mi hoztunk rossz döntést.
Nem minden bántó ember toxikus. Nem minden önző ember nárcisztikus. És nem minden fájdalmas emlék trauma.
Engem azért zavar ez a jelenség, mert közben lassan kiüresednek ezek a szavak.
Ha minden trauma, akkor végül semmi sem az
Ha minden toxikus, akkor hogyan nevezzük azt, amikor valaki valóban éveken át manipulálja, izolálja, megfélemlíti a partnerét? Ha minden kellemetlen főnök bántalmazó, akkor milyen szót használjunk arra, aki valóban tönkreteszi a beosztottjai mentális egészségét?
A nyelvünk azért fontos, mert a szavaink súlyt adnak a tapasztalatainknak. Ha mindenre ugyanazt a legerősebb kifejezést használjuk, akkor azoknak az embereknek a története is elveszíti az erejét, akik tényleg átélték ezeket.
Ráadásul szerintem magunknak sem teszünk jót vele. Mert ha minden kellemetlen élményt traumaként kezdünk értelmezni, akkor akaratlanul is azt üzenjük magunknak, hogy sérültebbek vagyunk, mint valójában. Hogy minden rossz élmény maradandó károsodást okoz. Pedig az emberi lélek ennél sokkal rugalmasabb.
Nem attól lesz valaki egészséges, hogy soha semmi rossz nem történik vele. Hanem attól is, hogy képes feldolgozni azokat a helyzeteket, amelyek fájtak ugyan, de nem törték ketté.
Persze tudom, hogy ez nehéz terep. A mentális egészségről ma végre sokkal többet beszélünk, mint húsz évvel ezelőtt, és ez óriási előrelépés. Rengeteg ember kapott szavakat arra, amit addig nem tudott megfogalmazni. Ez jó.
Csak közben átestünk a ló másik oldalára. Mintha ma már minden emberi konfliktus mögött pszichológiai címkéket keresnénk. Mintha egyszerűen nem tudnánk elfogadni, hogy néha az élet fáj. Hogy néha összetörik a szívünk. Hogy néha becsapnak minket. Hogy néha mi viselkedünk méltatlanul másokkal.
És ezek közül egyik sem feltétlenül jelent mentális zavart vagy bántalmazást.
Szerintem érdemes lenne visszaadni ezeknek a szavaknak a súlyát. Ha pontosabban fogalmazunk, azzal nem kisebbítjük a saját fájdalmunkat. Éppen ellenkezőleg: segítünk különbséget tenni a hétköznapi emberi szenvedések és azok között az élmények között, amelyek valóban mély, hosszan tartó sebeket hagynak.
És szerintem ez nemcsak a nyelvünknek tenne jót. Hanem egymásnak is.
🐉KisokosKínai horoszkópmelyik állatjegy vagy?→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
