Az egyik legjobb példám erre az Instagram oldalam
A fiókom zárt, nem egész 300 közeli ismerős látja a tartalmaimat, mégis gyakran elbizonytalanodom, mielőtt posztolok valamit. Egy utazásról, egy szép pillanatról, egy nyugodt reggelről. Gyakran ott motoszkál bennem: „Vajon nem bántok meg ezzel egy barátot, aki épp nehéz időszakban van?”
Pedig nekem az Instagram tényleg nem kirakat, hanem emléktár. Egy modern fotóalbum, amiben rendszert adhatok az élményeimnek. Nem teregetem ki a magánéletem és semmi olyat nem teszek fel, amit ne vállalnék akár az egész világ előtt. De az utazások, az elragadó természeti szépségek, a boldog pillanatok, a hálám apró emlékei ott sorakoznak.
Miközben válogatom a képeket és a videókat vagy átgörgetem az összefoglalókat, újraélem a jó dolgokat. Ez számomra hála és boldogság – de vajon mindenkinek az? És kell, hogy mindenkinek az legyen?
Olvass még a témában
Így kell helyesen szeletelni és aprítani a hagymát: te is rosszul csináltad?
Amikor a gyerekem elkezdett hazudni – Így sikerült kezelnünk
Ez a 3 csillagjegy teljesen lefagy, ha döntéshelyzetbe kerül
Ezekkel a környezetbarát gyertyákkal meghitt hangulatot varázsolhatsz az otthonodba – karácsonyra is tökéletesek!
Éppen nagyon benne voltam ebben a gondolatmenetben, amikor egy távolabbi ismerősöm rákérdezett, milyen volt a legutóbbi utazásunk. Megjegyezte, mennyire inspirálónak tartja, ahogy megosztom az élményeinket és elmondta, hogy szereti nézni a tartalmaimat, mert amikor saját utazást terveznek, gyakran visszanézi, merre jártunk. Nem utazási iroda-ajánlóként tekint rá, hanem valódi élménybeszámolóként, és ha nem gond, majd írna is az egyik túránkkal kapcsolatosan privát üzenetet, mert lenne néhány kérdése.