Ha megdobnak kővel, dobj vissza egy nagy adag önreflexióval

Tehát, amikor valaki úgy erősen megsebez, a mondás szerint, nekünk pihe-puha kenyérrel kellene visszavágnunk. De vizsgáljuk meg jobban, hogy ez mennyire kártékonyan hathat saját személyiségünkre. Amikor valaki megbánt minket, akkor egyszerre találkozhatunk a düh, harag, sértettség, szomorúság érzéseivel és nemigen mondhatjuk magunkat békés állapotúnak. Még akkor sem, ha nem fűt minket bosszúvágy.

Mindezek után pedig valóban az lenne a dolgunk, hogy szeretettel, de legalábbis megbocsátással vágjunk vissza az illetőnek? Régen valóban élt egy ilyen álszent gondolkodásmenet a tudatokban, de mára már ennél jóval előrébb járunk. Álszent volt, mert belül legszívesebben egy bal horgost nyomtak volna a másik arcába, a végeredmény viszont egy megjátszott mosoly lett, minek eredménye pedig megannyi elfojtás.

Szerencsére ma már sokkal tudatosabban zajlik a gyereknevelés is. Az ösztönök mellett jó, ha néha tudatunkra is hallgatunk, mert könnyen lehet, hogy egy ilyen mondat formálja majd át a jövő társadalmának személyiségét. Mivel ez a mondás régebben teljesen elfogadott volt, teljesen értelmetlen most szembe mennünk korábbi generációkkal, hogy igazunkat fitoktassuk, hiszen valamelyest ők is csak a rendszer áldozatai voltak. Az egyetlen, amit tehetünk, ha mi magunk már egy jóval tudatosabb szinten kezdjük el élni az életünket és erre neveljük gyerekeinket is. Tehát az új mondás így szól: „Ha megdobnak kővel, dobj vissza egy nagy adag önrefelexióval.”

Ez nem egy újabb, megfoghatatlan pszichológiai trükk, mindössze annyit jelent, hogy kívülről szemlélve magunkat, tekintünk rá saját helyzetünkre. Úgy, akár egy megfigyelő, aki tudatosan van jelen és nem csak úgy sodródik az árral. Erre különösen azért van szükség, mert egy ilyen szituációban hajlamosak vagyunk ösztönösen, reflexszerűen cselekedni, ami pedig meggátol minket a fejlődésben. Amíg régi, berögzült mintákat követünk, addig nem érhetünk el életünkben pozitív változásokat sem. A jó irány az lenne, ha önvizsgálatot tartva állapítanánk meg, hogy mi lenne a helyes lépés részünkről. Lehet, hogy a hallgatás, szakítás, vagy csak elmagyarázása személyes érzéseinknek. A legrosszabb, amit tehetünk, az a hirtelen felindulásból való cselekvés, hiszen amikor két sértett, dühös ember van jelen a beszélgetésben, abból semmi jó nem sülhet ki. Lehet most úgy gondolod, hogy nehéz azonnal másképp reagálni ilyen helyzetekben, de az igazság az, hogy csak az első alkalom lesz megterhelő, mert utána már ez lesz az új, berögzült mintád. Ezek után pedig örökre megutálod a kenyeret.