A mondás szerint, ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. A felnőttek erre tanították régen a gyerekeket, mert úgy vélték, hogy ezzel sok bajtól megóvhatják majd őket a jövőben. Tartott ez mindaddig, amíg az emberiség globálisan nem kezdett el ébredezni, ami megváltoztatta ezt a nézőpontot.
Kenyér helyett önreflexió
Tehát, amikor valaki úgy erősen megsebez, a mondás szerint, nekünk pihe-puha kenyérrel kellene visszavágnunk. De vizsgáljuk meg jobban, hogy ez mennyire kártékonyan hathat saját személyiségünkre. Amikor valaki megbánt minket, akkor egyszerre találkozhatunk a düh, harag, sértettség, szomorúság érzéseivel és nemigen mondhatjuk magunkat békés állapotúnak. Még akkor sem, ha nem fűt minket bosszúvágy.
Mindezek után pedig valóban az lenne a dolgunk, hogy szeretettel, de legalábbis megbocsátással vágjunk vissza az illetőnek? Régen valóban élt egy ilyen álszent gondolkodásmenet a tudatokban, de mára már ennél jóval előrébb járunk. Álszent volt, mert belül legszívesebben egy bal horgost nyomtak volna a másik arcába, a végeredmény viszont egy megjátszott mosoly lett, minek eredménye pedig megannyi elfojtás.
Mindezek után pedig valóban az lenne a dolgunk, hogy szeretettel, de legalábbis megbocsátással vágjunk vissza az illetőnek? Régen valóban élt egy ilyen álszent gondolkodásmenet a tudatokban, de mára már ennél jóval előrébb járunk. Álszent volt, mert belül legszívesebben egy bal horgost nyomtak volna a másik arcába, a végeredmény viszont egy megjátszott mosoly lett, minek eredménye pedig megannyi elfojtás.