Idegesen
Én az érettségi öltönyömben félszegen egyik lábamról a másikra álltam, miközben az öreg falta a csirkepaprikást és tele szájjal rámförmedt, hogy mondjam már, mi a fenét akarok. Remegve elmondtam neki, hogy meg szeretném kérni a lánya kezét. Annyit mondott: „felőlem aztán vigyed…” és kajált tovább… Nem igazán hatotta meg a pillanat.
Könnyek
Az öreg elsírta magát. Ez engem annyira meglepett – mivel egy szigorú, karót nyelt férfiról volt szó – hogy én is elérzékenyültem és nekem is potyogtak a szememből a könnyek. Végül megöleltük egymást és megbeszéltük, hogy erről sosem beszélünk senkinek. Apósom tavaly halt meg és a mai napig ez a kedvenc emlékem róla.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom
