Az pedig vajon neveltetés kérdése, hogy egy kilenc hónapos terhes nőnek illik átadni a helyünket a villamoson, pláne ha gyerekkel és millió táskával van felpakolva? Szerintem valahol igen, de sutba vághatjuk a nevelést, ha észre sem vesszük ki áll mellettünk a buszon, mert „belebújunk” az okos kütyünkbe, ami lassan a legjobb barátunk.
És ha már okos telefon… 2021-ben már csak úgy lehet „önzetlenül” segíteni valakin, hogy azonnal posztoljuk is a közösségi oldalunkon? Különben meg sem történt az egész? Nem tudja meg rólunk minden ismerősünk, hogy mennyire adakozó, érző lelkek vagyunk tele empátiával? Szerintem pont attól nemesebb a dolog, ha senki nem tud róla. De tudjátok mit? Nem is a nemesség miatt kell segíteni, hanem azért mert kötelességünk.
Sokan azzal a kifogással nem adnak, mert:„úgyis piára költi” Hát akkor vásárolj be neki pár finom falatot! Ne azt nézd, hogy az illető hogyan jutott oda, ahol most van, nem a mi dolgunk megítélni az életét. Csak adjunk! Olvass még a témában
„Minden nap sírtam” – Férfiak, hogyan viseltétek, hogy válás után alig láthattátok a gyerekeiteket?
„Nehéz elképzelnem téged úgy, hogy éppen ülsz a fenekeden.” – Miért nem tudok unatkozni?
Ingyenes programok Budapesten a nyári szünetre
Andiék megszerették a jógázást, ma már saját környezetbarát jógaszőnyeg márkájuk van
Elhatároztam, ezentúl nem rohanok annyira. Ésszel és körültekintéssel ugyan, de segíteni fogok. Nem lehetünk annyira begubózva a saját kis életünkbe, hogy nem vesszük észre a másikat.
