A bérek átláthatóságára vonatkozó jogszabályok támogatói szerint ez a fajta nyilvánosság elszámoltathatóságot teremt. A bérszakadékok orvoslása szerintük azzal kezdődik, hogy megértjük, mennyire drámaiak ezek a különbségek. Összességében a kép világos: az Egyesült Államokban a teljes munkaidőben dolgozó nők még mindig csak a férfiak keresetének 83%-át keresik. Ez a szám az elmúlt években alig változott, a fekete és a spanyolajkú nők pedig kevesebbet keresnek, mint a fehér nők. Más bérszakadékok például a fogyatékkal élő munkavállalók és az LMBTQ+ munkavállalók esetében is fennállnak.
Ezeket a különbségeket számos tényező okozza; például a nők karrierjét nagyobb valószínűséggel szakítják meg a gyermekgondozási feladatok. A nők nagyobb valószínűséggel dolgoznak rosszabbul fizetett ágazatokban is. Egy másik tényező azonban az, hogy a vállalatok a munkavállalók bizonyos csoportjainak, köztük a nőknek – és különösen a színesbőrű nőknek – alacsonyabb fizetést tudnak kínálni, mint például a fehér férfiaknak.
A kutatások szerint a nők és a kisebbségi munkavállalók hajlamosak kevesebb pénzt kérni, amit ellensúlyozni lehetne, ha az álláshirdetésekben közzéteszik a bértartományokat.
Olvass még a témában
A cégek teljes munkaerőállományának bérszínvonaláról készített pillanatképek ugyanakkor bizonyítékot szolgáltathatnak arra, hogy a munkavállalók különböző csoportjai hogyan fejlődnek a vállalatokon belül, és hogy van-e egyensúlyhiány.
Egy lépés a bérszakadékok felszámolása felé
Szakértők szerint bár a legújabb törvények közül sok már jó ideje készül, a munkaerőpiacon az elmúlt két évben uralkodó hangulat, valamint a mai fiatalabb munkavállalók elvárásai nyomást gyakoroltak a jogalkotókra, hogy cselekedjenek. Ezek a törvények némileg kiegyenlíthetik a foglalkoztatási feltételeket. Talán még az ilyen jogszabályok által nem érintett cégeket is arra ösztönözhetik, hogy kövessék példájukat. Mindennek ellenére a szabályok csak egy lépést jelentenek a bérszakadék problémájának megoldása felé, amely éppoly mélyen gyökerező, mint amilyen rendszerszintű.
Sok országban, köztük az Egyesült Államokban is, a bérek átláthatatlansága a munkaerőpiac egyik alapvető kulturális alaptétele. Ez viszont hagyományosan a munkaadóknak kedvez. Ez lehetővé tette a vállalatok számára, hogy a javadalmazást még az inflációval szemben is stagnálásban tartsák. Ugyanakkor megakadályozta, hogy az egyének referenciapontokhoz jussanak, amikor saját fizetésük igazságosságáról van szó.
Mivel a bérek titkosításának kultúrája alacsonyan tarthatja a vállalatok bérköltségeit, és mivel az átláthatósági törvények pereknek és bírságoknak tehetik ki a szervezeteket, sok üzleti vezető hagyományosan a bérek titokban tartása mellett érvel.
Néhány vállalatnak azonban már nincs választása a kérdésben. Daniel Zhao, a Glassdoor vezető közgazdásza, ami egy San Franciscóban székhellyel rendelkező vállalat, amely világszerte gyűjti és elemzi a vállalatok béradatait. A BBC-nek elmagyarázta, hogy a bérek átláthatóságára vonatkozó jogszabályok közelmúltbeli növekedése része annak a hosszú távú nyomáshullámnak, amely az átláthatóság – és ezáltal a méltányosság – fokozására irányul a munkaerőpiacon.
Szerinte ezt a tendenciát felgyorsította a technológia. Kiemeli az olyan fizetésmegosztó weboldalakat, mint a Glassdoor, amelyek iparágak, földrajzi területek és szolgálati idő szintjei között gyűjtik össze a munkavállalók adatait. Zhao szerint ezek a platformok „segítettek az átláthatóság elvárásának és kultúrájának kialakításában, különösen a ma munkába álló fiatalabb munkavállalók körében”.
