Mindig rajtam kéri számon, ha valamit nem viszünk
Ahogy közeledik a nyaralásunk időpontja, a csomagolás mindig stresszforrássá válik számomra. Az utolsó pillanatban próbálom összeszedni a szükséges holmikat, hogy mindent magammal vigyek, amire csak szükségünk lehet. Igaz, hogy a férjem intézi a saját cuccait + a töltőkábeleket, de nekem még mindig ott marad minden más: a gyerekek, a konyhai alapkellékek, egy kisebb patika és még sorolhatnám.
Azonban bármilyen alaposan is próbálkozom, valami mindig kimarad – és ez rögtön ki is derül, amikor a férjem felkiált: „Miért nem pakoltad be a strandmatracot?”
Ilyenkor érzem, hogy a legkisebb sóhaj vagy szúrós tekintet is képes kibillenteni az egyensúlyomból. Az, hogy valamilyen apróságot elfelejtettem, bármennyire is próbáltam előre gondolkodni, mindig vita forrása lesz. Rövid idő múlva azonban rájövünk, hogy az élet apróbb bonyodalmai, mint a nem megfelelő lábbelik, nem is olyan nagy katasztrófák, mint amilyennek tűnnek. Olvass még a témában
