A ruhadarabok észak-afrikai származása több száz évre, a 7. és a 8. századra vezethető vissza, a Szaharától délre eső részek és Észak-Afrika közötti kereskedelem korai időszakáig. És bár egyes helyiek azt mondják, hogy a ruházat az emberek félénkségét és szerénységét szimbolizálja, a legtöbben egyetértenek abban, hogy alapvető funkciója a nap, valamint a régió gyakori homokvihara elleni védelem.
„A daraa stílusa és formája nemcsak lehetővé teszi a megfelelő légáramlást ilyen nehéz körülmények között, hanem segít a szaharai férfiaknak a testvíz megőrzésében a sivatag közepén” – mondta Dahid Jdeidou helyi mauritániai idegenvezető a BBC-nek.
Napjainkban, amikor egyre többen telepednek le nagyobb városokban, és a divatstílusok a nyugatiak irányába tendálnak, az öltözék, amelyet a szaharai férfiak egykor a forró sivatagban hordtak, nagyrészt a múlt ereklyévé vált. Mégis, Mauritániában, ahol a legtöbb férfi magával ragadó kék árnyalatokban hordja a daraát és a tagelmustokat, még mindig él. Úgy tűnik, hogy itt marad egy jó ideig. Olvass még a témában
A divattörténelem része
Más tunika stílusú ruhákhoz, mint amilyen a japán kimonó vagy az ókori Mezopotámiából származó kaftán, a daraa is helyet kapott a divattörténetben. A ruházat első verziói a Haalpulaarról származnak, a Szenegál folyó mentén, a mai Szenegál és Mauritánia között élőktől.
Egy idő után minden társadalmi státuszból származó ember daraát viselt, de a színek az élethelyzetüktől függtek. A gazdag kereskedők krétafehér daraákat és tagelmustokat viseltek, mivel megengedhették maguknak, hogy minden nap tisztítsák ruháikat. A rabszolgák általában feketét viseltek, mivel gyakran tisztátalan környezetben dolgoztak, és többször kellett ugyanazt a ruhát viselniük.
A Szahara környékén hiányoztak a természetes színes festékek. A színes daraák csak akkor jelentek meg, miután a Haalpulaar elkezdte a természetes indigó festék kereskedelmét, és az indigófestési technikák népszerűvé váltak. A sötétkék daraák tökéletesek voltak azok számára, akik nem engedhették meg maguknak a fehéreket, de nem akartak feketét sem viselni.
