A nomád törzs, ahol a férfiak csak kéket viselnek

A nomád törzs, ahol a férfiak csak kéket viselnek

Címlap / Kikapcsolódás / Utazás / A nomád törzs, ahol a férfiak csak kéket viselnek

A ruhadarabok észak-afrikai származása több száz évre, a 7. és a 8. századra vezethető vissza, a Szaharától délre eső részek és Észak-Afrika közötti kereskedelem korai időszakáig. És bár egyes helyiek azt mondják, hogy a ruházat az emberek félénkségét és szerénységét szimbolizálja, a legtöbben egyetértenek abban, hogy alapvető funkciója a nap, valamint a régió gyakori homokvihara elleni védelem.

„A daraa stílusa és formája nemcsak lehetővé teszi a megfelelő légáramlást ilyen  nehéz körülmények között, hanem segít a szaharai férfiaknak a testvíz megőrzésében a sivatag közepén” – mondta Dahid Jdeidou helyi mauritániai idegenvezető a BBC-nek.

Napjainkban, amikor egyre többen telepednek le nagyobb városokban, és a divatstílusok a nyugatiak irányába tendálnak, az öltözék, amelyet a szaharai férfiak egykor a forró sivatagban hordtak, nagyrészt a múlt ereklyévé vált. Mégis, Mauritániában, ahol a legtöbb férfi magával ragadó kék árnyalatokban hordja a daraát és a tagelmustokat, még mindig él. Úgy tűnik, hogy itt marad egy jó ideig.

A divattörténelem része

Más tunika stílusú ruhákhoz, mint amilyen a japán kimonó vagy az ókori Mezopotámiából származó kaftán, a daraa is helyet kapott a divattörténetben. A ruházat első verziói a Haalpulaarról származnak, a Szenegál folyó mentén, a mai Szenegál és Mauritánia között élőktől.

Egy idő után minden társadalmi státuszból származó ember daraát viselt, de a színek az élethelyzetüktől függtek. A gazdag kereskedők krétafehér daraákat és tagelmustokat viseltek, mivel megengedhették maguknak, hogy minden nap tisztítsák ruháikat. A rabszolgák általában feketét viseltek, mivel gyakran tisztátalan környezetben dolgoztak, és többször kellett ugyanazt a ruhát viselniük.

A Szahara környékén hiányoztak a természetes színes festékek.

A színes daraák csak akkor jelentek meg, miután a Haalpulaar elkezdte a természetes indigó festék kereskedelmét, és az indigófestési technikák népszerűvé váltak. A sötétkék daraák tökéletesek voltak azok számára, akik nem engedhették meg maguknak a fehéreket, de nem akartak feketét sem viselni.

A Szahara kék emberei

És bár a Haalpulaar hozta létre az indigókék ruhadarabot, a tuareg emberek tették magukévá és hozták divatba azt. Olyannyira, hogy végül elkezdték őket a „Szahara kék embereinek” nevezni. A név valószínűleg onnan ered, hogy a forró napon a bőrükhöz dörzsölődő anyagból rájuk is került mindig a festékből.

Az elmúlt évtizedekben, amikor Ázsiából és Európából érkeztek kémiai festékek és olyan olcsó festési technikák, mint a bálafestés (ez egy egyszerű folyamat, amelynek során a szöveteket hidegvizes fürdőn átengedik), számos kék árnyalat vált elérhetővé. És a középosztály felemelkedésével a mauritániai városokban az emberek egyre inkább a világoskék daraákat választották a hagyományos fehér daraákhoz való hasonlóságuk és az általuk jelképezett társadalmi státusz miatt.

„A világoskék daraa úgy néz ki, mint a fehér, de csak három-négy naponta kell tisztítani” – mondta Jdeidou.

Napjainkban Mauritánia fővárosának, Nouakchottnak a központi piaca egy valódi kék világ. Sok eladó csak kék ruhát kínál, és minden négy férfi közül legalább egy kék daraa árnyalatot visel. Mauritániában a kék szín túlmutat a ruházaton. Megtalálható a takarókban és az esernyőkben, de olyan építészeti elemekben is, mint ajtók, mennyezetek és kerítések.

Bár a kék szín az égboltot és az isteniséget jelképezi a Koránban, a helyi mauritániaiaknak praktikusabb okuk van arra, hogy ezt használják. Ez a szín ugyanis tökéletes védelmet nyújt nekik a perzselő nappal szemben is.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást