A barátnőimmel rendszeresen megtárgyaljuk azt, hogy mennyire könnyű minket, nőket boldoggá tenni. Illetve mennyire könnyű lenne, ha a pasik közelebb kerülnének a női oldalukhoz. Nem feltétlen kell harisnyába bújva rúzsozni és körömlakkozni a tükör előtt, mint ahogy Mel Gibson tette a filmben, csupán ideje lenne elfogadni, hogy van egy érzékenyebb oldaluk. Ettől még ugyanúgy lehetnek erős macsók, akikre támaszkodhatunk, viszont ezáltal sokkal könnyebben megértetnének minket is.
Tudom, hogy ezzel sokan vitába szállnának, hiszen vannak, akik szerint azért puhultak el túlságosan a mai
férfiak, mert elkezdtek nőiesedni, de a kettő nem egy és ugyanaz. Az, ha valaki a lustaságot, vagy a figyelmetlenségét párosítja a női oldalához, érezhetően nincs tisztában önmagával. Aki, viszont rájött arra, hogy neki is lehetnek érzései, akár gyengeségei, sőt még akár sebezhető is lehet a párja előtt, ő már biztosan jó úton halad afelé, hogy női aggyal is tudjon gondolkozni.
Erre azért is lenne nagy szüksége egy nőnek párkapcsolaton belül, mert sokkal könnyebben tudunk együttműködni a másikkal, ha megértjük a mögöttes tartalmakat és motivációkat. Csak amíg mi, nők erre pillanatok alatt képessé válunk, a férfiaknak ez sokszor évekbe telik és ez akár meg is mérgezhet egy akár szeretetteljes párkapcsolatot. Hölgyeim! A legnagyobb segítség az lenne számukra, ha elhinnék, hogy bátran lehetnek sebezhetők a társaságunkban és biztosítanánk őket arról, hogy egyáltalán nem tekintünk rájuk kevésbé férfias macsóként, ha olykor kitárják elénk a szívüket.