Emellett a betegszabadság, vagy a gyermekgondozási ellátások (CSED, GYED) sem éppen kedvezőek, ha valakinek nincs állandó, bejelentett fizetése, vagy ha vállalkozóként dolgozik.
Egy vállalkozás mellől nem lehet pénzkiesés nélkül szabadságra menni, vagy nem dolgozni csak azért, mert a gyerek őszi szüneten van – márpedig ennek a helyzetnek a megoldása sokszor az anyára hárul.
Mindez persze a hagyományos munkaerőpiacon is problémát jelent: egy munkáltató részéről gazdasági szempontból érthető, ha kevésbé szívesen alkalmaz egy kisgyerekes anyát, mert tudja: ő többször fog kiesni a gyereke ovis betegségei miatt. A probléma ott kezdődik, hogy egyértelműnek tekintjük, hogy ezekkel a betegségekkel az anya marad otthon apa helyett – ez pedig az alkalmazásban lévő, és vállalkozó anyák helyzetét is megnehezíti. Olvass még a témában
Az „üvegplafon”, vagy az a tény, hogy bizonyos munkákat, feladatokat sokszor azok kapnak, akik „haveri” viszonyban vannak egymással, szintén nem kedvez a nőknek. Személy szerint velem is megtörtént már, hogy azért utasítottam vissza egy munkát, mert egyszerűen kellemetlenül éreztem magam a férfi megrendelő miatt – túl sokszor akart „egy kávé mellett pontosítani”, vagy fél órán át telefonálni olyasmi miatt, amit egy gyors üzenetben is el tudtunk volna intézni. Egy idő után azt éreztem, hogy neki nem elég, hogy tökéletesen el tudom végezni a rám bízott munkát – ő azért (is) adta nekem a feladatot, mert többet akar tőlem. Ez egyre kellemetlenebb helyzeteket eredményezett, és végül otthagytam a projektet, ami persze komoly pénzkiesést jelentett. El tudom képzelni, hogy ilyen helyzettel sok női vállalkozó találkozik, míg a férfiaknak nem kell megküzdeniük ezzel ugyanilyen formában.