Asszonyt vegyenek! Angliában még az 1900-as években is eladhatta feleségét a férj egy árverésen

Asszonyt vegyenek! Angliában még az 1900-as években is eladhatta feleségét a férj egy árverésen

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Asszonyt vegyenek! Angliában még az 1900-as években is eladhatta feleségét a férj egy árverésen

A 19. századi Anglia nem volt egy leányálom a nőknek. A válást csak 1857-ben tette legálissá a parlament és elképesztően drága volt, 1000 fontba került abban az esetben is, ha mindkét fél akarta és nem volt fennakadás.

Ez az összeget még a középosztály is nagyon nehezen engedhette meg magának, a munkásosztály pedig nem is álmodhatott róla. Pontosan emiatt egy elég érdekes módja is kialakult a házasság felbontásának. 

Ugyan nem volt kimondottan törvényes, de a hatóságok szemet hunytak afelett, hogy a férjek a helyi kocsmákba vigyék feleségüket, ahol aztán eladták a legmagasabb összeget kínáló delikvensnek. Azt hinnénk, a nők hevesen ellenkeztek az ellen, hogy csak úgy adják-vegyék őket, mint valami állatot, de 1837 és 1901 között legalább 108 olyan dokumentált asszony-árverésről tudunk, ahol a feleség maximálisan együttműködő volt. Annak ellenére, hogy gyakran egy kötéllel a nyakában vezették a nőket az árverés helyére, a hölgyek ugyanolyan lelkesen akartak elválni, mint férjük. Ha nem volt szimpatikus a „vevő”, akkor jogukban állt visszautasítani az ajánlatot. Legtöbbször a nőt saját családja, vagy szeretője vásárolta meg. Ezekben az esetekben az ár is jelképes volt: egy üveg gin, rekesz sör vagy akár egy kiskutya volt a fizetség. A feljegyzések szerint az egyik nő, akiért nem ment el a szeretője, saját magát vette meg, mindössze három fontért. 

Ezek az árverések közel sem voltak gyászos hangulatúak vagy unalmasak, ó nem! Nézzünk csak egy dokumentált részletet abból, ahogyan egy férfi felvezette és eladásra kínálta kedves nejét:

„Született kígyó akit, befogadtam, de végül kínzómmá vált: egy házastársi átok, egy éjszakai terror és napi ördög. Az igazat beszélem, mikor azt mondom, Isten mentsen minket a bajos és csapodár asszonyoktól!”

Azért nemcsak rosszat tudott mondani feleségéről, hiszen a dokumentum szerint így folytatta:

„Tud tehenet fejni, vajat köpülni és ha kell, leszidja a cselédet. Regényeket olvas és könnyedén fakad nevetésre vagy sírásra, emellett ha szomjas, gond nélkül legurít egy pohár whiskyt.”

Ez bizonyára egy kifejezetten kedélyes válásnak számított a 19. századi Angliában. Ha belegondolunk, a mai napig milyen aljas szintre képesek lemenni a párok válás során – csak ma már ügyvédek „segítségével” – akkor ez nem is tűnik olyan durvának.

 

Furcsa szabályok a XXI. században

Engem enyhén felháborít, mikor a gázszerelő továbbra is a barátomnak magyaráz, mikor harmadjára mondom neki, hogy én vagyok a lakástulajdonos. Vagy amikor látom, hogy egyből kevésbé leereszkedő az autószerelő modora, mikor nem egyedül, hanem apámmal megyek a műhelyébe. A nők elnyomása azonban sokkal egyértelműbb más országokban, ahol meglepő szokásokkal és törvényekkel találkozhatunk és a férfiak a mai napig nők feje fölött döntenek. 

Máltán például egészen 2016-ig legális volt az, hogyha egy férfi elrabol egy nőt, nem büntethető, ha elveszi feleségül. Ugyan ehhez a nő beleegyezése is szükséges volt, de akkor is abszurd az egész. 

Málta egykor angol gyarmat volt és az „anyaországnak” sem kell messzire mennie egy kis szexizmusért. Angliában ugyanis a mai napig a legidősebb fiúgyerek örökli az ingatlant, bármennyi nővére is van. A brit arisztokraták jelenleg is küzdenek azért, hogy ezt a maradi törvényt felülírják. 

Kamerunban egy férfi megakadályozhatja a feleségét abban, hogy elfogadjon egy állást, ha az neki nem tetszik, Szaúd-Arábiában pedig csak tavaly óta vezethetnek autót a nők. Pakisztánban és Iránban egy nő szava a bíróságon feleannyit ér, ezért két nőnek kell tanúskodnia azért, hogy vallomásuk egyenlő súlyú legyen egy férfiéval szemben. 

VIDEO A 3 legszebb party smink 2024-re

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!