A kezdetek
Már a legelején, az őskorban is bújtak álarc mögé az emberek. A zsákmány bőrét húzták magukra, a fejükre, melynek kapcsán közelebb érezték magukat a természethez, és kicsit az elejtett állat lelkébe is bújhattak.
Ez nem csupán játék volt, hanem tisztelet is, az élet tisztelete – és varázslat, vagy annak része. A lélek kiszállt a testből, így a felöltött bőr, az azt magára húzóval újra életet kapott. Ez volt az a pillanat, ami a legközelebb volt az élet és halál mezsgyéjének vonalához, így kapott „varázsos” szerepet.
Az emberi álarcok eleinte inkább halotti maszkok voltak, megőrizve ezzel a halott arcának vonásait, de ezzel idézték meg annak szellemét is. Álarcot készítettek fából, a görögök nemesfémből, sőt, Szibériában gipszből is. Olvass még a témában
10 gyönyörű díszfű, ami a te kertednek is textúrát és színt ad
Agatha Christie és Hercule Poirot kalandjai – Így élt és alkotott a világ egyik legismertebb krimiírónője
Óvakodj a szeptember 13-tól! A legnagyobb szeptemberi néphagyományaink
6 matematikai fejtörő, amit csak a legeszesebbek oldanak meg
Az álarc, maszk misztikuma annyira vonzotta az embert, hogy mára számtalan okból, alkalomból készítenek szebbnél szebb, riasztóbbnál riasztóbb, vagy épp vicces darabokat. Legszélesebb körben karneválokon, színpadi darabokban használták, használják.
