A kezdetek
Már a legelején, az őskorban is bújtak álarc mögé az emberek. A zsákmány bőrét húzták magukra, a fejükre, melynek kapcsán közelebb érezték magukat a természethez, és kicsit az elejtett állat lelkébe is bújhattak.
Ez nem csupán játék volt, hanem tisztelet is, az élet tisztelete – és varázslat, vagy annak része. A lélek kiszállt a testből, így a felöltött bőr, az azt magára húzóval újra életet kapott. Ez volt az a pillanat, ami a legközelebb volt az élet és halál mezsgyéjének vonalához, így kapott „varázsos” szerepet.
Az emberi álarcok eleinte inkább halotti maszkok voltak, megőrizve ezzel a halott arcának vonásait, de ezzel idézték meg annak szellemét is. Álarcot készítettek fából, a görögök nemesfémből, sőt, Szibériában gipszből is. Olvass még a témában
Csizma szezon ON: A módszer, amivel illatosak lesznek a régi csizmáid
Van 7 dolog, amitől nagyon elavult hatást kelt a fürdőszobád
Ezt árulja el az enneagramod a lakásodról – Eltaláltuk?
„Nem jött be dolgozni, majd másnap azt mondta, hogy azért, mert eltévedt.” Munkatársak, akikre mindig emlékezni fogsz
Az álarc, maszk misztikuma annyira vonzotta az embert, hogy mára számtalan okból, alkalomból készítenek szebbnél szebb, riasztóbbnál riasztóbb, vagy épp vicces darabokat. Legszélesebb körben karneválokon, színpadi darabokban használták, használják.
